Negyven éve február
kilencedik napján,
melegfrontos hajnalon,
szikrázó napsütésben,
olvadó, kásás hóban,
úgy döntöttél elhagyod
téged óvó helyet. Kicsi lett,
nem fértél el sehogy.
Elindultál világot látni
kíváncsi kis emberfalat,
a meleg biztonságból
a jövőbe utat találni.
Küzdöttél és dolgoztál,
biztosan neked is fájt,
s mire dél lett két
karomban sírtál.
Pici voltál és szőke,
törékeny gyönyörű kisbaba.
Megfogni se mertelek,
féltem, összeroppantak.
Rohantak a napok
és az évek, óvodásból
iskolás lettél, féltőn
fogtam kezed, örökre
kicsi fiam maradsz.
Könnyed, bájos vers!
VálaszTörlésKöszönöm szépen, Ditta
TörlésÉs ez az "emberfalat" bizony már nay férfivá érett, s örület, ogy az Édesanyja ilyen szépet írt róla.
VálaszTörlésBizony felnőtt lett, s két szép, gyönyörű unokával is megajándékozott
TörlésAmikor olvasta ezt a verset, meg is hatódott, nagyon aranyos volt
Click to see the code!
To insert emoticon you must added at least one space before the code.