Negyven éve február
kilencedik napján,
melegfrontos hajnalon,
szikrázó napsütésben,
olvadó, kásás hóban,
úgy döntöttél elhagyod
téged óvó helyet. Kicsi lett,
nem fértél el sehogy.
Elindultál világot látni
kíváncsi kis emberfalat,
a meleg biztonságból
a jövőbe utat találni.
Küzdöttél és dolgoztál,
biztosan neked is fájt,
s mire dél lett két
karomban sírtál.
Pici voltál és szőke,
törékeny gyönyörű kisbaba.
Megfogni se mertelek,
féltem, összeroppantak.
Rohantak a napok
és az évek, óvodásból
iskolás lettél, féltőn
fogtam kezed, örökre
kicsi fiam maradsz.
Related Post
Riba Ildikó: KésőKéső már nincs többé vágy.Hazugságaid utána fáj se fáj. Elvesztél az időben,ölembe senki
Riba Ildikó: Égi ecsettitokban tángáltamszomorú szívedszótlan suhanjlétemnek legyél mankó félig törött támaszvigaszu
Ruder Jana: Mintha...Ma fényes a szélködkergető dalt penget a réten -diófára vetül egy árnyék,mintha ott állnék éppen...
Riba Ildikó: Viharszellő volt karodorkánerő dagasztottvihar lett szárnyad
Riba Ildikó: Ajtómnál "Ajtómnál álltál. Nem engedtelek be." csak néztem arcodat titokbanhalszemen
Radnai István: Időfolyamforró öllel fogadott a nyáraugusztus unja a szerelmetmire véget ér számtalan fellegszáll esőtől ázo
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése
(
Atom
)
Könnyed, bájos vers!
VálaszTörlésKöszönöm szépen, Ditta :)
TörlésÉs ez az "emberfalat" bizony már nay férfivá érett, s örület, ogy az Édesanyja ilyen szépet írt róla.
VálaszTörlésBizony felnőtt lett, s két szép, gyönyörű unokával is megajándékozott :)
TörlésAmikor olvasta ezt a verset, meg is hatódott, nagyon aranyos volt :)