Negyven éve február
kilencedik napján,
melegfrontos hajnalon,
szikrázó napsütésben,
olvadó, kásás hóban,
úgy döntöttél elhagyod
téged óvó helyet. Kicsi lett,
nem fértél el sehogy.
Elindultál világot látni
kíváncsi kis emberfalat,
a meleg biztonságból
a jövőbe utat találni.
Küzdöttél és dolgoztál,
biztosan neked is fájt,
s mire dél lett két
karomban sírtál.
Pici voltál és szőke,
törékeny gyönyörű kisbaba.
Megfogni se mertelek,
féltem, összeroppantak.
Rohantak a napok
és az évek, óvodásból
iskolás lettél, féltőn
fogtam kezed, örökre
kicsi fiam maradsz.
Related Post
Riba Ildikó: Hit Hópehely hintázik fák ágain,szél hárfája zeng jeges csápjain.Hó alatt alvó mag félve lapul,vár, míg
Riba Ildikó: Falakelválasztanak és összetartanakmegóvnak és eltakarnakfájdalmakat altatjákboldogságot oltalmazz
Riba Ildikó: TélapóCsillagúton távolrólcsengettyűhang szól. Szűz havon szán suhan, bakján piros ruhás apó.&n
László Mészáros: Te és énMa nincs más,te és én vagyok.A puszta hallgatásbante is én vagyok.S mi leszünk, ha hagyod,a menny s
Riba Ildikó: Síró falevélnéma üzenetsíró falevélel nem mondottszavaidat elvittea szomorú szélforgatja néhalomhán lomposanmás
Riba Ildikó: TalányTetőtlen házbanmocsok és vér,szappan és kéj,szabad az ölelés.Zene szól,pattan a gitárhúr.Feldúlt lé
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése
(
Atom
)
Könnyed, bájos vers!
VálaszTörlésKöszönöm szépen, Ditta :)
TörlésÉs ez az "emberfalat" bizony már nay férfivá érett, s örület, ogy az Édesanyja ilyen szépet írt róla.
VálaszTörlésBizony felnőtt lett, s két szép, gyönyörű unokával is megajándékozott :)
TörlésAmikor olvasta ezt a verset, meg is hatódott, nagyon aranyos volt :)