Én nem az vagyok akinek látszom
nem vagyok sem selyem, sem bársony.
Vagyok durva posztó, kemény vászon
tüskés bogáncs, s mint pók a hálón ,
úgy járok tétován élet és halál között,
mert bennem már az is felöltözött.
Arra vár, mikor hajtom le végleg a fejem,
akkor már nem lesz kegyelem,
többé föl nem emelkedem!
Nem leszek ócska rongy sem már,
csak hamu, csak fű, csak sár...
2007.
Related Post
Ruder Jana: Sárga ruhában…Ma is korán ébredt. Évek óta így van ez, megelőzi a felkelő napot. Ilyenkor belelép a papucsába, fe
Ruder Jana: Türkizszerelem Amikor egy pillanatra egymásba fonódott a zöld és a kék, türkizszerelem született...Elnémult
Balogh Géza: Vladimir Nabokov: A két hajó (Два корабля) (műfordítás)Ragyogó napsütésben békés a kikötő,nedves köteleit szárító, szunyókáló,és egymáshoz közel álló, tűn
Ruder Jana: Mese a tarka pillangóról... Hol volt hol nem volt, volt egyszer egy tarka pillangó. A pillangó egyik szárnya megsé
Riba Ildikó: Tulipán sejtelmesen sziporkázótéli tulipánboldog napot hoztálkényes piros-sárgánfejed bólint alázattalkarcs
Blank Judit: JanuárZúzmarát, s ködöt hint a téli hajnalBús, szürke felhő ül fáradt lelkemen.Feketén sötétlik az ég alj
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése
(
Atom
)
Gyönyörű képeid vannak. Még akkor is, ha ez egy búcsúvers.
VálaszTörlés