Bátai Tibor: Cirkalom

Ny. K.-nak

Alázatot követel mennydörögve,
maga ácsolta szószékről. Várod, hogy
elüljön a visszhang; minden zavaró
körülményt kiiktatva próbálnád
meglelni az övét. Vérszemet kap, s vélt
bizonytalanságodra tesz fel minden
lapot. Vesztére: nagy igyekezetében
nem ügyel részletekre. Ornátusa
alól a fékevesztett gesztusoktól
rendre elővillan a becsületét
rég elvesztett mundér. Késve észleli.
Nem maradt ideje zavarba jönni,
de több előhúzható cinkelt lapja
sem. Még nem adja föl; blöffölni próbál.
Visszakanyarodik az alázathoz,
ám felvont szemöldökének magasa
immár tarthatatlan, amikor épp a
hiába szájára vett szóban botlik
meg nyelve. Maga kiáltja világgá.