Bátai Tibor: A palack (kor)szelleme

Kerítsen egy másik palackot magának!

Miféle ígér
et? Én ilyet
soha! Szem
enszedett és
ostoba — na jó,
valaha magamnak
(ha egyál-) talán, m
ég az idők hajnalán, ám
e kor már nem a csodák k
ora.  Szóval, hiú és vak, d
e  táplálja csak,  ha nincs j
obb  dolga,  míg bele nem k
ékül!  Úgy is be  kell lássa v
égül, nem vár magára itt se
m  gyors  halál, sem óhaját l
eső, füttyre ugró szolga. Jo
bb, ha  tudja, hogy föltörhet
etlen a pecsét  a szájon! No
s, tán kíván még valamit, ba
rátom?  Félreértettem volna,
és foga mégis másra vásik?
Sajnálom, ha csupán kopog
tat, az is hiábavaló: a hely n
em kiadó, új lakót nem foga
d, nincs olyan Isten – már b
ocsánat –, kerítsen egy má
sik palackot magának, és
(főleg) húzzon innen!