Külön köszönet Shakespeare Vilmos úrnak
Szeretlek
kedvesem
mondd a tengernek
türelem
mondd a szélnek
fűszál ne rezdüljön
ne fodrozódjék
hullám a vízen
parancsolhatsz-e csöndet
az elemeknek?
lágyítsd meg szíved
és higgyed
végre el
nem
az én szavamnak
de tenmagadnak
annak
a hangnak
mely legbensőbb
bensődből súgja
ki annyit
tékozolt
jó urad leszen
fonj hát kötelet
sorsod madzagából
és hozzá kötve
vesd ki mellettem
horgonyod
sorsom hajóján
kormányos
fordíts szélnek
és suhanjunk
a végtelen vizeken
délnek
feledhessem emlékét
déröklű napoknak
iszonyatnak
kínjait a lélek
telének
mikor elhitetted velem
vesztét létem felének
igazabb felének
királyném
engedd le jogarod
rímeim legyenek
koronádon ékkövek
csillapítsd haragod
mondd: akarod
hogy soha többé
tűnek hegyén szenvedni
nem hagyod
a most fölröppent lepkét
szívemig csapott
apályod–
dagályod
önérzetem éretted
hányszor elázott
s mégis lett miattad
mind nagyobb
olyannyira
hogy már csak
egyenes derékkal
járhatok utánad
engedd végre
hogy megtaláljalak
szívemben
száz életre való
lélek
kísértelek
és
kísérlek
mindétig
csak téged
csókkal becézzed
szemem
hagyd hogy
vigasztalódjam
álmaim
kéjédes átkaim
elmondjam
rádszórjam
és szád ne nyíljon
szóra
mikor mondanád:
'várj
ma még nem'
nyisd rám
a szíved
nyeltem hideget
eleget
s most tűz a hitem
éretted elégek
megérted?
(ha nem akkor is
megéred
hogy rendjelként
viseljem égési sebeim)
elsüllyedtemben
hagytalak süllyedni
vagy örök atlantiszom
s emelkedsz szívemben
újra a hullámok fölé
partjaidat csúcsaidat
látom
hogyan tudnék
megválni tőled
föladva harcom
föl felekoronám?
adjad
egész birodalmad
amivé lettél míg
vakságomban
nem láthattalak
lettem saját
ügyemben
kívülálló
vitorlám kötelét
hagytam idegenre
mégse hajózz kérlek
idegen vizekre
hogyan is akarnám
pórázra fogni
ki
vakságom homályából
kitört s előretört
már nem akarom
megnyerni
e torokszorító pört
ellened ki ellenem volt
s vont
maga után mégis engem
varázsolta
négyszöggé a kört
(talán maga sem tudja)
teremtményem volt s újra
teremtette magát
homlokán önző feliratom:
saját
privát
dalra hangolt gitár
megpendülök
percenként belédrendülök
forradalomként
érted zendülök
viharban jegenye
nem rendülök
én nem rendülök
folyondárként körbefonlak
önmagamtól is megóvlak
szívd nedvemet
hogy élj
hogy éljek
kérlek
értéken túl értékes
te vagy
csak add:
magad
hallhassam lélegzésed
szavad
és tudhassam
te vagy
vagy nekem
hitem
ma végtelen
határtalan
vagy: számtalan
koszorúzza hát
édes hölgyem
a kedvelt völgyet
a dombok
s combok
tövében
milljom édes átok
és fohász
meggörbítettél és kiegyenesítettél
férfikorban férfivá te tettél
voltomiglan voltodiglan
kizárólagos föltételem
egyetlen
mindenkor hatályos
törvényem
te légy
tisztíts meg tiszta forrás
te oldozz fel mint hívőt a gyónás
éjsötét köd szakadj föl
(a kedvemért)
hajlás előtted
nem lehet szégyenem
térdeplek oltárod lépcsőin
voltam: áruló sereg
vagyok: egyetlen
célra szánt merénylő
éjjel
hajnalig perzsellek
tüzeknek tüzével
szívem sérülte új tudás
szívem gyógyulta új tudás
tört szereletlen bárkám
lásd dacol a gyalázattal
és teljes vitorlázattal
ködöt hasítva
partot ér
többé nem
becsülhet engem
részvét
királyod leszek
szívednek mestere
(görnyedjek bár hétrét
vagy pusztuljak bele)
eljuttattál zenitemre
ott maradok
leszek napod
sütök: vagyok
elvarázsolsz
bűvészinas
okítja mesterét
szemfényvesztés
nem lehet
szemem fénye
borulj a vállamra végre
vágyadra vágyom
heved kergetem
árbocomon
csak te lehetsz
vitorla
mind a hét
tengeren
lélekre láz vagy
verejték ver
izzadságpatak
de most vagyok szabad
felőlem te s én felőled?
igazán hihetted-e?
tolakszom beléd
és élek tebelőled
fölfedezem
az ismeretlen földet
mellőled
ne is kérd
nem tágíthatok
szavam hitem
melletted: szabad
szabad-e táncra
bálkirálynőm?
úgy-e szabad?
felöltöm öltönyöm:
gombjai mind a csillagok
és kigyújtom kedvedért
a holdat
add szavad
hogy melletted
égnem szabadon
szabad
másnak soha
ne engedd magad
add újra
szíved és szavad
selyemlobogó:
vár fokára tűzlek
ez itt
szívszelíd
hadüzenetem
nincs alku
túl drága kincs
vagy nekem ahhoz
hogy nélkülözzelek
hát mértéktartásra
ne ints
mert nincs
többé alku
semmiben
olvass el
csukj be
nyiss ki újra
ez vagyok
és ez leszek
legyél hát hű
zsákomra folt
cérnámhoz tű
soraimhoz az összes
gyönyörű
betű
zuhanásomban
emelkedem
ha kigyúl
szemednek fénye
csak tebenned lelem
és keresem
úri kedvem
míg vér lüktet
egyetlen
megszűkült eremben
s a szómágiát érted
befejezni sosem fogom
én csak veled éljek
haza hozzád térjek
bármit tegyél elérjelek
lélekfogytig öleljelek
és a csúcsra érve
ott maradjak végleg
bálkirálynőm
parasztkirálynőm
szerelmünk
– tudom hogy tudod –
két teljes élethez is elég
indulj már el
hívó szavam kérlel
szívdobogásom
zakatol feléd
vonatomra ugorj fel
ütött az óra
zuhanjunk az ágyra
egymást átkarolva
szeretlek
kedvesem!
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése