Te is földből vagy,
porból ami széthull, ha jön a szél.
egy kéz vagyok egy másik kézben,
szorított csontok között
valós szerelem.
Nem képzelet,
önnön s magam kitalálója.
Nem!
Érzés vagyok neked,
nem alkudott tavasz.
Elfogadom az ígéreted,
hogy szeretsz.
Te is vízből élsz,
s lélegzel belőlem.
ha elfáradsz bennem álmod
összekulcsolod.
Elenged egymástól a folyó,
amikor a lélek már nem ér utol.
Nem képzelet ez, hanem élet.
Porból jött, ami széthull, ha nem vagy itt nekem.
Egy gondolat vagyok,
neked emlék,
csontjaink között valahol félúton.
Törés.
Horváth Lívia
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése