A szövevények nem fűzhetőek csak papírkötetbe,
mert az ember a szívét nem hordhatja egymagában.
A szövevény utat talál a megismerhető felé,
amikor vége szakadna újra testet ölt.
Olyan formát, amiben szövevénylélek él,
a férfi,a nő
a levegő,
az Isten.
A sóhaj,
a kérdés,
a megválaszolhatatlan.
Az erő,
a szomorúság,
a könny, mely patakszövevény
folyó, amely végeláthatatlan.
Ahonnan újrakezdődő az valóság,
ami a távolság álomszövevénye,
olyan, mint az ébren-alvás.
Sok –sok gondolatszövevény születése.
Egy szív önmagában.
Két szív szeretetszövetségben.Szövevényszív.
Szívszerelem.
Lélekáldás…
Tulajdonképpen kopjafába is véshető.
Vagy az utcakőre,
fába,
épület tövére.
Templomnak falára.
Legyen bevésve a tudatba, érzi az, akiben benne él.
Aki érti, megtalálja.
Azt az égi szövevényt...
2011.10.25.
Horváth Lívia
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése