Mutasd a ..., és megmondom ki vagy. Már mindenedről megmondják ki vagy, csak azt nem mondják meg, mennyire kivagy a sok hülyeségtől, amit a te, és a többi adófizető pénzéből finanszírozott profi pszichológusok és reklámszakemberek adagolnak nap mint nap a képedbe.
Mi vagy te tulajdonképpen, ember, mi vagy te...? Egy adonisz vagy, egy agyonszoláriumozott, kockahasú, napszítta hajú, pénzeszsák, büdös kipárolgások nélküli szuperember, az vagy tán...?
No és a nőd? Arról már ne is beszéljünk. Már te is átmennél bármelyik Laboratoires Garnier bűzszkennerén, de a nőd aztán kiveri a biztosítékot a rendszerben, mert TÖKÉLETES. Megszégyenítené a rendszer alkotóit, mert károsanyag kibocsájtása nem is a nulla közelében, hanem mínuszban van, ahogy az orwellizált utópista állam álma a deklinációs ponthoz közelít.
Szupernedvszívó szárnyasbetéteken repülünk a multikba, hogy megvegyük a sok felesleges cuccot, amit Kína okád a nyakunkba, vagy nyugat európai lomtalanítások után gyűjtenek össze szemét mega-konténerekből. De nekünk ez is jól áll... Egy megbuktatott államforma csőd szélén álló álom formája, a céltalan cél keresztbe álló nemzedék vagyunk, akik lassan kénytelenek ráébredni, hogy az utó pia elfogyott, és már hitelre sem kap. És ezért kezd nagyon, nagyon berágni.
A hamis hitelkártyaálmok magukhoz térve a kilakoltatási biztosok biztosan humortalan képén lefolynak, mint a savas eső cseppjei, és oda jutnak, oda juttatnak minket, ahová egyszer mindenki kerül, és ahonnan mindenki származik. Port, a pornak... Egy rabszolga vagy, neo. Neoember. Az új ember, a csődember, a válság embere. De nekünk nincs egykönnyen kiút ebből a helyzetből, mert a prófécia beteljesedik. Várnák a véget az emberek, de az nem jő... Rá kell jönnünk: nekünk nincs háborúnk, de nincs békénk se, nincs igazi életünk, és nincs igazi halálunk se, nincsenek igazi, követendő vezéreink, és nincs forradalmunk se, nincsenek mozgatórugóink és nincsenek világmegváltó gondolataink sem... Csak hagyd! Hagyd magad kifosztani, hogy elérhesd a mélypontot, mert csak ott tapasztalhatod meg Istent. A transzcendentális erők felemésztik anyagias gondolataidat és majd akkor tehetsz meg bármit, ha már semmilyen anyagiakkal nem rendelkezel. Ha már semmid sincs...
Régen a bölcsek ennek elébe mentek. És remetének, erdei embernek álltak. De mi nem állhatunk be, hogy bővítsük a sort. Mert új adóval büntetnének meg érte. A bürokrácia, a politbüro plutokrata kutyája, az ezerarcú hiéna már rágja pórázát, hogy elszabadulhasson végre, a bürokrácia érzelemmentes hóhéra sohasem változik, régen is ilyen volt, csak jelmeze változott, lehetne hívni Moloch-nak is. Eltartjuk őket. Mi vagyunk az ők bűnös nyája, és fizetünk azért, hogy az elvtársak még egy kicsit mennydöröghessenek az ő bűnös nyájukra, és mi fizetünk ezért, mert ebben nőttünk fel, így szoktuk meg. Hogy időről időre felvonulunk, minden hétfőn hosszú, tömött sorokban, engedelmesen, visszafojtott imaszitkokat mormolva és morzsolva, majd áldozatot mutatunk be időből, pénzből, illetékbélyegből, meg még ki tudja miből. Ők pedig visszafojtott dühvel néznek ránk, minden hétfőn, az átkos tömegre, mert borzalmas lehet mindig ugyanazokat a kábító paragrafuslitániákat énekelni, nekik, a modern technopapoknak, akik nyilvántartanak bennünket, nyílván tartanak tőlünk, de még mindig jobb, mint három műszakban nejlonzacskót nyomatni és agytumort kapni az oldószergőzöktől.
Egy leharcolt világkorszak utóvédje vagyunk, utólag védve vagyunk sok mindentől, mégha nem is tudatosul bennünk, de így van, még mindig a béke, és a nyugalom szigete vagyunk. Egy valamink maradt, nekünk, magyaroknak. Az alkotás, a szabad gondolat alkotó erejének szabadsága. Tudásunk egyedülálló volta, többrétegű, kódolt nyelvünk felmérhetetlen kincse, újításaink más nemzet szemével nézve szinte követhetetlen gyorsaságú gondolatmenete, egyetlen kiutunk. Az összefogás. Tizenkettedik óra előtt vagyunk öt perccel. Földünk biovekkere ketyeg, kozmikus mércével mérve egy két pillanat az, ami még hátravan a józan ész idejéből. Kis időegység Istennek, nagy lehetőség a jövő megváltoztatására az emberiségnek...
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése