Thököly Vajk: Ébredjetek

Bágyadt oszlopok
könnyezve dőlnek el
a hajnali ébredésben,
dermedt lelkük
lassan párolog.

(sorsuk mily konok)

A házak árnyékot szülnek,
fagyott kínjuk enyhül
fényben bújócskázva.

(árkádokat koronázva)

Bús tél hamvait
két marokra
marja a víg tavasz,
rászórja élőre, holtra,
- Ébredjetek!

(ébredjetek)