Túladok holmimon csendbe’,
Vigadjon egy világ benne,
Bánat, öröm beletörve,
Senki nem gondol már többre.
(- Hogy érzem magam?
- Józan ittasan.)
Gondolatok, mit sem érnek,
Bár még engem ösztönöznek,
Belőlük szavak születnek,
Szavaimból igaz tettek.
(- Most mire gondolok?
- Fájnak a mondatok.)
Tetteim szokássá értek,
Szokásaim jellemeznek,
Jellemem a végzet írja,
Végzetem csak Isten tudja.
(- Érzem, mélyben rombolok?
- Az vagyok, mit gondolok.)
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése