Thököly Vajk: Kutyabajom

Túladok holmimon csendbe’,

Vigadjon egy világ benne,

Bánat, öröm beletörve,

Senki nem gondol már többre.



(- Hogy érzem magam?

- Józan ittasan.)

Gondolatok, mit sem érnek,

Bár még engem ösztönöznek,

Belőlük szavak születnek,

Szavaimból igaz tettek.

(- Most mire gondolok?

- Fájnak a mondatok.)

Tetteim szokássá értek,

Szokásaim jellemeznek,

Jellemem a végzet írja,

Végzetem csak Isten tudja.

(- Érzem, mélyben rombolok?

- Az vagyok, mit gondolok.)