Thököly Vajk: Népiesen szólok

Vótam mán én itt mëg amott,
Istën tuggya , hány helyën,
Barlangaján fínyt kerësve,
Tengërsíkon, fënn hegyën.

Vëttem lábot, szamárhátot,
Tóban vizcsëppé váltam,
Kűnek szóltam, fán susogtam,
Mesëfődön is háltam.

Tüzëm raktam kinn a pusztán,
A Kárpátok ajába,
Dúdolva a Hódnak, Napnak,
Ëlaluttak sorjába.

Két ösvínybe nincs, ím nyomom,
Fël mëg lëmutat irány,
Lípjek rája, poklok úttya,
Bíküljek mënnyben talán?