Szeretem az őszt.
A szürkébe színtelenedő még zöldes, sárgás, rőtvörös háromszínű természetet.
Az esőcseppek ritkább-szaporább koppanását szobám ablaküvegén. De ha úgy hozzák a tennivalóim, az anorákom vagy esernyőm vásznán is.
A szürkébe színtelenedő még zöldes, sárgás, rőtvörös háromszínű természetet.
Az esőcseppek ritkább-szaporább koppanását szobám ablaküvegén. De ha úgy hozzák a tennivalóim, az anorákom vagy esernyőm vásznán is.
A szellőnyi vagy orkánnyi légmozgást - minden az öltözködésen múlik.
Persze legjobban a hosszú, langymeleg Október végi indián nyarat.
Szeptember 23. - az őszi napéjegyenlőség - egészen különös dátum. Ekkor a Föld minden pontján egyenlő hosszúságú a nappal és az éjszaka. Vagyis a sötétség és a világosság egyensúlyba kerül.
Innen a sötétség veszi át az uralmat a világosság felett. Átlépünk az éjszaka birodalmába, amihez magától értetődően társul az elmúlás képzete.
Manapság valahogy nem olyan téma, amelyről nagyon illenék beszélni. Pedig a természet a maga legtermészetesebb módján áttér aktív szakaszából a pihenőbe. A termést betakarítják, a szőlőt leszüretelik, minden a télre készülődik. Ám a következő csillagkép, a novemberi Skorpió lápos-mocsaras rothadásában már ott csírázik a tavaszi újjászületés.
A Mérleg tehát összetett szimbólum.
Tekintve, hogy az ősz egyben a szüret ideje is, Októberhez tartozó egyik legfontosabb antik istenség Dionüszosz (a római Bacchus) - a szőlő és a bor istene. Meg a meghaló és feltámadó vegetációé, aki a híveitől mámort követelt a magasabb létforma eléréséhez.
De a szenvedés istene is egyben. A szőlőn kívül nincs olyan gyümölcs, amely ennyit gyötrődne: kitapossák a levét, a vérét, s a tövig megmetszett tőke is az elmúlást és a feltámadást jelképezi.
A Mérleg eszköz a holtak lelkének lemérésére, mérlegelésére is. Az egyiptomi ábrázolásokon a mérleg Anubisz, a sakálfejű isten kezében van. Egyik serpenyőjében az eltávozott szíve, a másikban egy tollpihe. Ha az előbbi - azaz az elhunyt gonosz tetteinek - súlya húzta le
a mérleg serpenyőjét, a halott lelke nem juthatott át a túlvilág ajtaján.
A végső megmérettetésnek ez a gondolata a kereszténységtől sem idegen.
Szeptember 23. - az őszi napéjegyenlőség - egészen különös dátum. Ekkor a Föld minden pontján egyenlő hosszúságú a nappal és az éjszaka. Vagyis a sötétség és a világosság egyensúlyba kerül.
Innen a sötétség veszi át az uralmat a világosság felett. Átlépünk az éjszaka birodalmába, amihez magától értetődően társul az elmúlás képzete.
Manapság valahogy nem olyan téma, amelyről nagyon illenék beszélni. Pedig a természet a maga legtermészetesebb módján áttér aktív szakaszából a pihenőbe. A termést betakarítják, a szőlőt leszüretelik, minden a télre készülődik. Ám a következő csillagkép, a novemberi Skorpió lápos-mocsaras rothadásában már ott csírázik a tavaszi újjászületés.
A Mérleg tehát összetett szimbólum.
Tekintve, hogy az ősz egyben a szüret ideje is, Októberhez tartozó egyik legfontosabb antik istenség Dionüszosz (a római Bacchus) - a szőlő és a bor istene. Meg a meghaló és feltámadó vegetációé, aki a híveitől mámort követelt a magasabb létforma eléréséhez.
De a szenvedés istene is egyben. A szőlőn kívül nincs olyan gyümölcs, amely ennyit gyötrődne: kitapossák a levét, a vérét, s a tövig megmetszett tőke is az elmúlást és a feltámadást jelképezi.
A Mérleg eszköz a holtak lelkének lemérésére, mérlegelésére is. Az egyiptomi ábrázolásokon a mérleg Anubisz, a sakálfejű isten kezében van. Egyik serpenyőjében az eltávozott szíve, a másikban egy tollpihe. Ha az előbbi - azaz az elhunyt gonosz tetteinek - súlya húzta le
a mérleg serpenyőjét, a halott lelke nem juthatott át a túlvilág ajtaján.
A végső megmérettetésnek ez a gondolata a kereszténységtől sem idegen.
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése