Ha május, akkor gyöngyvirág és orgona.
Mindkettő a kedvencem. Minden esetre hosszú évtizedekig az volt. Talán a mimóza ütötte ki a nyeregből. De most a gyöngyvirágról essék szó A hűvösvölgyi Nagyrét mögötti domboldalak, a budakeszi Vadaspark környéke volt legfőbb lelőhelyünk. Azóta ez a vidék sajnos nagyon beépült. Viszont gazdag telepeire bukkantunk a Csúcs hegy mögötti Virágos nyeregben.
A gyöngyvirág szedése igazi kaland volt. Nemes virág. Nem adja magát könnyen. Meg kell küzdeni érte. Karcolt kézfejjel, arcba csapódó gallyakkal, szembe úszó pókfonállal.
Innen eredeztetem mindmáig gyógyíthatatlan undoromat e hálók nyolclábú gazdái iránt.
Talán a második kirándulós évben történhetett. Egy egyébként ritka szép, sziporkázóan kék egű májusi gyöngyvirág vadászaton: Arcom, szemem, szám tele lett pókszálakkal Olyan belefelejtkezve figyeltem lefelé, a föld irányába. Ugyanis legszívesebben az erdő sűrű aljnövényzete közül nyújtogatja egyenes gerincű szárát. Cserjék sűrűjében, telepekben virít dupla, hosszú hegyes levele. Olykor egyetlen szál csüngő fehér harangocska füzér nélkül. Ám ha megpillantasz legalább egyet, biztos lehetsz néhány rokona jelenlétében is. Lakásba igazából a még nyers, kibomlatlan zöldes bimbajú szálakat vittük. Hosszú nyakú pezsgős poharakban érezték legjobban magukat. Hálából két hétig is ontották fehér kelyhüket meg a semmilyen más virágéhoz nem hasonlítható üde-friss illatot. De mostanában az Ő szedésük is szigorúan büntetett. Ezen speciel nem is csodálkozom. Így hát a gyöngyvirág kedvelők a kertjeikbe költöztették. Én meg áttértem a mimózára.
Tavaly a Flórián sarkán, minden jel szerint illegálisan, árult belőle mégis egy nagyon idős asszony. Valahányszor arra visz a dolgom, ott találom. Két-három csokrocskát kínál kókatag
szezon-virágokból. És látszik rajta, meglehet, talán ennek az ára az egyetlen élelem-forrása.
- Sajnos nem haza megyek – hárítom el a növényeket, mióta néhány száljukkal az otthoniakra is áttelepülő levéltetveket importáltam. De az általam száz forintra taksált árukat kifizetem.
És hát igen. A két gyöngyvirág csokornak nem tudtam ellenállni. Pedig akkor tényleg nem hazafelé tartottam.
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése