Bihary Emőke: Tavaszváró 2. rész

Személyes megismerkedésüket megelőzte a híre-neve.
„Kedves kis növény, leginkább az Akácra emlékeztető kis levelekkel, melyek érintésre és éjszakára is összecsukódnak.”

Hallotta? Olvasta? Ennek tulajdonképpen semmi jelentősége

Hosszú, nagyon hosszú évekig képzelete valamiért az okkersárga köröcskékhez társította ezt a misztikusnak tűnő mozdulatot. Aztán egy ideihez hasonló hosszúra nyúlt tavaszvárón addig sosem látott sárga fürtös virágú gallyacskákat pillantott meg kedvenc virágüzletében. A Moszkva téren.

Írjak inkább Kalefet? Moszkva és főként a Moszkva tér itt Budapesten, átnevezendő szálka a király alkormányzója szemében. Nem. Maradjon. Moszkva tér. Éppen ezért. És azért a több évtizedért, ami nagyon sokunknak az életünk volt. És amit most egyetlen csukló-mozdulattal ki akar radírozni a történelemből.

Egész valójába szó szerint beleremegett a sejtés: Mimóza ! Ez csak mimóza lehet! Rákérdezett. És az árára is. Sajnos. Három-négy másféle növényből készült csokrot vehetett volna meg belőle. Meg több egyéb dolgot is. Ez időt tájt még velük élt a három fiú. Tanulókorban. Minden fillérnek megvolt a helye. Félreértések elkerülése végett, nem panaszkodom. Ahogy mondani szoktam, morzsa-gondjaik soha nem voltak. Ám ennek egyfajta túl- racionalizált, a kreativitást mélyen alábecsülő életfelfogás volt az ára. Hiszen abból megélni nem tudtak volna.

Következő tavasszal tudatosan készült a mimóza-randevúra. De Ő nem érkezett meg. Hiába, no! Ez a távolról ideszakadt délszaki bokor még manapság is túl ritkának, egzotikusnak számít a mi éghajlati viszonyaink között. Hol itt, hol ott bukkannak néha egymásra, és ma már megengedheti magámnak, hogy a legváratlanabb pillanatokban is előhúzzon az erszényéből néhány mimózaszálra valót.

Most is ott áll, pontosabban kókadozik egy csokrocskányi a fűtetlen radiátoron. Őshazáiban akármennyi tenyészik is belőle vadon, az ő erkélye fagypont körüli hőmérséklete túl hideg, a szoba tizenkilenc fokos langyossága túl meleg neki. Virágait parányi gyöngyszerű képződményekké zsugorítva tiltakozik. Szegényke! Nem tudja, hogy neki így még sokkal jobban tetszik. Szenvedélyesen vonzza minden gömb alakú tárgy. Valahogy a létrehozható teljességet, a létezhető legteljesebb harmóniát jelentik a számára.