1947 kisasszony havában ordítottam bele ebbe a nagyvilágba, szűkebben, az alföldi rónaságba, és születésem évével útjára indult az ország három éves terve, a harc, az újjáépítés és a magyar gazdaság megteremtéséért. Két és fél év alatt befejezték, hát olyan is lett.
Terv és harc nélkül nincs fejlődés, már készen is volt a következő ötéves terv. Melyben államosítottunk, iparosítottunk, életszínvonalat emeltünk, és a béka segge fölé emelkedtünk. Lett rádiónk, vasfüggönyünk a falu határában, és megkaptuk a az első határsávi engedélyt. Harcoltunk a szocializmus felépítéséért, melyről csak annyit tudtunk, hogy az maga a cél. Nyolc évesen boldogan harsogtam a kedvenc népdalunkat, melybe beleszőttük szeretett atyánk, a kopasz Rákosi Mátyás nevét. Ragyogtam a boldogságtól, mert a nyakamban ott díszelgett a hőn áhított kék nyakkendő, kisdobossá avattak.
Bevezették a munkakerülés fogalmát, mert aki nem dolgozott az kerülő lett, és azt büntették. Mindenkinek volt munkája és azt ott kerülte, ahol dolgozott, azaz ahol nem mindig dolgozott... A fenébe, de belekeveredtem. Olyan humánus intézkedések is lettek, mint például a szoptatási idő fogalma, ami annak a dolgozó anyukának járt, naponta kétszer, akinek pici babája volt. Kijárhatott a bölcsibe szoptatni, és így nem lett munkakerülő, mert dolgozhatott és szoptathatott is közbe- közbe...
Ám a harc tovább folytatódott a szocializmus építéséért, a jobb világért, és jött a következő ötéves terv, de ez már nem volt zavartalan, mert közbejött az 56, és megint ott találtuk magunkat a béka segge alatt, ahol eddig is voltunk, de most egy kicsit lejjebb csúsztunk. Úgy jártunk az építéssel, mint a szegény Kőmíves Kelemen a nagy Déva várával, "Amit reggel raktak, estére leomlott.". Kellett egy kis vér az építéshez. A bűnösök megbűnhődtek, a forradalom ellenségei dutyiban, a többiek pedig új hazát kerestek.
Mi pedig újfent nekiláttunk a szocializmus építésének, de már az új gazdasági mechanizmus diktálta a harcot. Addig küzdöttünk, hogy csak sikerült megint a béka segge alá kerülnünk, de már szabadon. A nagytesó is önállóan küzdött a szegénységgel, mi meg, a kistesók, önállóan fickándozhattunk az adósságban. Kijelentettük, hogy a szocializmus és a kommunizmus egy nagy marhaság, éljen a kapitalizmus, ez a felemelkedés záloga. Ezzel elkezdődött nálunk a vadkapitalizmus, és az eredeti tőkefelhalmozás kora. Akik a tűzhöz közel álltak, jól meg melegedtek, és gyorsan meggazdagodtak, ők lettek a mi későbbi kapitalistáink.
Mi pedig szabadon választottuk meg négyévenként a soron következő „országrontókat”. A ciklusok elején elhúzták a nép orra előtt a mézesmadzagot, majd jól megrántották a nadrágszíjakat, mondván megszorításokkal kell harcolni, hol ezért, hol azért. Tehát, a harc az maradt, csak most más az ellenség. Minden uralkodó párt tisztességgel teljesítette hazafiúi kötelességét, és jól megnövelte az államadósságot.
Most megint a béka segge alatt vagyunk, mert sújt bennünket a világgazdasági válság,meg a EU, és a qurva nagy államadósság, és mint kisnyugdíjas, a rám eső milliókat már biztosan nem tudom összekuporgatni amíg élek.
Reménykedek az újjászületésben, talán, akkor ki bírom fizetni, csak még azt nem tudom, hányszor kell újraszületnem. Lehet, hogy az idők végezetéig adós maradok ???
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése