A valamikori Pecze kastély maradványa
Kishegyes Vajdaságban helyezkedik el, körülbelül ötezer főnyi lakossal, akiknek nyolcvan százaléka körül mozog a magyar anyanyelvűek száma, de lehet valamivel több is.
Amikor én ide kerültem négy évesen, akkor Krivaja nevet viselte, mert a Krivaja folyó keresztül-kasul átszeli a falut. Később a Kishegyes nevet vette fel, mert a telecskai dombok veszik körül a térséget. Ha felbontjuk ezt az összetett szót, megkapjuk az értelmes magyarázatot.
Majd eljött az idő, amikor szerb elnevezésre is sor került. A szájhagyomány szerint a földmérnök nem tudott magyarul, és a segédkezőnek, ha még hátrább kellett mennie, azt mondta: idi jos, idi jos /menj még/. Mivel az emberek sem tudtak szerbül, igyosnak nevezték a hátrább lépéseket. A Kishegyes kis előtagja lefordítva mali-t jelent, ami megmarad, így lett Kishegyes Mali Iđoš / olvasd:MáliIgyos/.
Ebben a falucskában, gyerekkoromban, mondhatnám, csak magyarok laktak, akik több helyről telepedtek le ide. Voltak itt ö-ző nyelvjárással beszélő emberek,pl. kell-köll, fed-föd stb..., i-ző nyelvjárásúak, pl.: sitit-sötét, süvít- sivít. Kivételt képez az - ező nyelvjárás és a diftongusok, amelyek senkinél sem voltak a beszédnyelvben.
Legtöbben az ë-ző nyelvjárást beszélték, ezért lassan az ë-ző nyelvjárás lett úrrá a falu lakosainak nyelvében. Az iskola is megtette hatását, és elvétve, ha régi öregek még élnek, használnak i-ző és ö-ző nyelvjárási szavakat.
Ez a falu, mivel a magyar nyelv perifériáján helyezkedik el, kezdetben sok német szót vett a szókincsébe, mert a szomszéd faluban németek éltek, akik iparosok voltak, és a mesterséghez fűződő szavak terjedtek el. A kovács kalapács helyett hammert használt, majd a szerb szó is bekerült a nyelvbe, amelyek közül vannak, amik nyelvjárási szavakká alakultak. Ha azt mondom, kaucs, mindenki tudja, heverő. Ha a magyarországi megfelelőjét mondanám, nem igen értenék meg sokan, vagy valami kényelmes ideiglenes fekvőalkalmatosságra gondolnának, illetve gondolnak. Nem ez az egyetlen szó, ami még ma is él.
Volt egy kissé muris történetem. Míg Jugoszlávia voltunk, sokszor elmentünk Magyarországra. Nézelődtünk, majd leültünk valamit meginni. Jött a pincér, és mi kértünk szokkot. Kissé zavarba jött, és azt felelte: nincs, ilyen italt nem tartanak. Láttuk a másik asztaloknál isszák az üdítő italokat. Rámutattunk a mellettünk levő asztalon szörpöt iszogató gyerekre. Elmosolyodott a pincér, és kaptunk szokk helyett üdítő italokat.
Ebben a faluban gyerekkorom óta sok változás történt. Akkor vert falú házak sorakoztak egymás mellé, nádtetővel lefedve. Lovas fogattal mentek az emberek a határba szántani, hiszen földműveléssel foglalkozott a nagy többség. Mi gyerekek mezítlábasan jártunk egész nyáron, az öcsém, ha csak tehette volna, olyan piszkos lábbal bújt volna az ágyba, de az anyánk lábmosást parancsolt. Mivel az ártéri kútról hordtuk a vizet, sokan spóroltak vele. Ez nálunk nem volt szokás. Néha morogtam, mert két kannával kellett hordani a vizet a kútról. Ma már megértem őt. Először az öcsém mosakodott meg, azután én, és végezetül az anyám. Így ment ez minden nap. Télen a legtöbben klumpában jártak.
Láttam a gulyást, ahogy hajtotta a teheneket, az akkor még igazi magyar fajtát, óriási szarvakkal, láttam kondást, aki az akkor csak fekete szőrű disznókat terelte. Legérdekesebbek voltak a bivalyok a járomba fogva. Néha akaratoskodtak, ha eső után nagyobb sáros vízhez értek, belehevertek volna, és a gazdának nem kevés időbe tellett, mire talpra állította ismét őket. Sok volt a mura ló, mert azok erősek és kitartóak.
Nem zúgtak a traktorok, az autók nem rohangáltak, mint ma. A búzát kaszálták, a kukoricát kézzel törték.
Eltűntek először a nádtetős házak, majd sok vert falú ház helyére téglaházak nőttek ki a földből. Megalakult már jóval előbb a Földműves Szövetkezet, ahol ötszáz munkást alkalmaztak. Beindították a téglagyárat, tehették, mert olyan itt a föld összetétele, hogy alkalmas a tégla készítésére vályog helyett. A téglagyárban is legalább 300 ember dolgozott. A kendergyár többé nem volt aktuális, így átalakították vasfeldolgozó üzemmé, amelyben soknak biztosítva lett a nyugodt megélhetőség.
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése