Bizony, sokan szégyellik és tagadnák a múltjukat, titkolják a szüleik foglalkozását például és közben kifelé ha hazudnak is, saját magukat nem tudják becsapni, marad a kisebbségi érzés és a tisztogatás, az emléktárgyak gyomlálása, nehogy már azt higgye valaki, hogy ő...... jó kis téma és biztos rengetegféle dologra asszociálhat az ember, tetszett :)
A múlt, a megkövült volt, ami kísért, ha olyan, mérgez, és ellehetetlenít Gábor. És az ember, csak a jelenjében veszi észre, hogy akkor kellett volna gondolni rá. De már eső után köpönyeg, súlyosan fizeti az árát. gyuri
Az egykori jelenekben mindenki élte a maga életét, kialakulóban levő, meglevő vagy nem is létező elvei szerint. A "szélsőbb" felfogásokat nézve: vagy nem gondoltak a jövővel, vagy bizakodva, netán nagyon is számítóan már afelé "helyezkedtek". Elképzelhető éppen ez a gondolat is: "Úgy éljünk, hogy jó legyen emlékezni rá"... Hááát... – Az biztos, hogy a múlt "kísért", így vagy úgy... - Örültem véleményednek, Gyuri. :)
Köszönöm kommentedet, kedves Mila! Megragadom az alkalmat, hogy a mellékelt rajzra is felhívjam a figyelmet. Akár arra is utalhat az elbújó szoboralak: ezekkel jobb, ha nem közösködöm... :)
A gyökerek, ha tetszik, ha nem vannak... És az az érdekes, voltak olyan idők is, amikor azok az ominózus gyökerek nem is voltak olyan szégyenteljesek. Az idő, és szemlélet változása tette azzá. De egy tény, senki nem tehet arról, hogy honnan sarjadt, és ezért igazán nem is szabadna szégyellni azt. :) Sok gondolatot vet fel rövided, tetszett.
Örülök, hogy így gondolod, Ildi. A magam módján jellemzem a helyzetet, meg a hörgő-morgó kiiktatót is. (Ami körbevesz, gyökér, aki átkozódik, az ... szintén nem a lomb.) :p
Kedves Gábor,
VálaszTörlésBizony, sokan szégyellik és tagadnák a múltjukat, titkolják a szüleik foglalkozását például és közben kifelé ha hazudnak is, saját magukat nem tudják becsapni, marad a kisebbségi érzés és a tisztogatás, az emléktárgyak gyomlálása, nehogy már azt higgye valaki, hogy ő...... jó kis téma és biztos rengetegféle dologra asszociálhat az ember, tetszett :)
Igen, pontosan e céllal is írtam rövidemet: asszociáljon csak, akinek van mire! :-d - Köszönöm véleményedet, kedves Noémi! :)
TörlésA múlt, a megkövült volt, ami kísért, ha olyan, mérgez, és ellehetetlenít Gábor.
VálaszTörlésÉs az ember, csak a jelenjében veszi észre, hogy akkor kellett volna gondolni rá.
De már eső után köpönyeg, súlyosan fizeti az árát.
gyuri
Az egykori jelenekben mindenki élte a maga életét, kialakulóban levő, meglevő vagy nem is létező elvei szerint. A "szélsőbb" felfogásokat nézve: vagy nem gondoltak a jövővel, vagy bizakodva, netán nagyon is számítóan már afelé "helyezkedtek". Elképzelhető éppen ez a gondolat is: "Úgy éljünk, hogy jó legyen emlékezni rá"... Hááát... – Az biztos, hogy a múlt "kísért", így vagy úgy... - Örültem véleményednek, Gyuri. :)
TörlésIgen, egy egész élet körforgással egybekötve.
VálaszTörlésSzeretettel gratulálok: Mila
Köszönöm kommentedet, kedves Mila! Megragadom az alkalmat, hogy a mellékelt rajzra is felhívjam a figyelmet. Akár arra is utalhat az elbújó szoboralak: ezekkel jobb, ha nem közösködöm... :)
TörlésA gyökerek, ha tetszik, ha nem vannak... És az az érdekes, voltak olyan idők is, amikor azok az ominózus gyökerek nem is voltak olyan szégyenteljesek. Az idő, és szemlélet változása tette azzá. De egy tény, senki nem tehet arról, hogy honnan sarjadt, és ezért igazán nem is szabadna szégyellni azt. :)
VálaszTörlésSok gondolatot vet fel rövided, tetszett.
Örülök, hogy így gondolod, Ildi. A magam módján jellemzem a helyzetet, meg a hörgő-morgó kiiktatót is. (Ami körbevesz, gyökér, aki átkozódik, az ... szintén nem a lomb.) :p
Törlés