Lennék levél tavaszi ágon,
virágillatra vágyom.
Lágyan ringatna a szél,
a fák életéről mesél.
Apró magvakból kelnek,
tápdús talajból erednek.
Le a földbe gyökeret hajtanak,
erősen ezekkel kapaszkodnak.
Az ég felé száruk nyújtózkodik,
évről évre vastagodik.
Kamaszodik, ágakat terít,
az ágakra leveleket, virágot kerít.
Termés fakad a virágból,
méhektől kapja a virágport,
gyümölcsöt nevel,
a gyümölcsben magokat rejt el.
Sok gyümölcsnek sok-sok magva,
így szaporodik a fajta.
Dús lombjában kismadarak
fiókáknak fészket raknak.
A lombsátor árnyékot ad,
itt pihennek a vándorok.
Hasznos, szép a levél-élet,
lennék levél, szeretnének.
A szél meséjét elkapván a fák születéséről, növekedéséről regéltél ezúttal, kedves Sarolta. Értem is a levéllé-lenni vágyát, önzetlen és érthetően önző egyben: árnyat adni segítenél és ezért is szerethető lennél. :d
VálaszTörlés