A Nyár kacér,
virágos ruhájú, táncos lábú
tündér.
Aranyhaján napfény ragyog,
szemében csillagok..
csábos mosolya
hívogat..
Ha jön az est,
szerelmet keres.
Ölelése asszonyosan érett,
termékenységéért
dicséret illeti:
zamatos, lédús gyümölcsei
gondos anya gyermekei.
Az Ősz fakó,
köddel ébred reggel,
siratja a nyarat,
a fákról levelek ,
szürke felhőkből könnyek
hullanak...
A Tél öreg
fáradtan csoszog,
késve érkezik, sokáig marad.
Meleg bundát, kucsmát visel,,
csizmája havat tapos,
szakálla jégcsapos.
Viharos szél
kíséri útján,
Tavaszra vár.
Milyen megértéssel és vágyakozóan viszonyulnak a hidegebb évszakok a tavaszi és nyári időszakhoz! Versedből, kedves Sarolta, ezt az érzékenységet vettem ki elsősorban, hogy átültetted beléjük az embereknek a meleg hónapok iránt általában érzett rokonszenvét. :)
VálaszTörlés