Ha útra kelsz, előre nézz,
az út mindig előre vezet,
messze a cél, de csak kövesd
kigondolt tervedet.
Ne térj le jobbra, balra,
ne másszál túl magasra,
gázolj át tüskés bokrokon, ha kell,
reményed ne vesszen el.
hátrálni veszélyes lehet,
hitedet elveszítheted.
útipoggyászod elfogy,
önmagad leszel foglyod,
vállat vonhatsz,
bánkódhatsz,
nyáron úszhatsz,
télen szánkózhatsz,
egy a fontos, menj tovább
minden nap, mit sorsod ád.
Ilyen az ember élete,
hasztalan lázadsz ellene.
Legyen célod, tegyél érte, utadról le nem térve; s persze amúgy legyen más is, mint amit elhatároztál. Mindezt szinte egy nagy lélegzetvétellel írtad le; mondhatnánk: megalkuvás nélkül haladjunk, egy nap a másik után. Ha aztán így történik, az azért magában foglal némi lázadást is - a körülmények ellen, kedves Sarolta! :d
VálaszTörlésA lázadás hozzá tartozik életünkhöz, a tűrésnek is van határa. Sajnos a lázadásokat el szokták fojtani a nálunk hatalmasabb erők. Küzdeni kell, de elfogy az erő, ha sorozatosan kudarcok jönnek - az egyénnél épp úgy, mint a közösségeknél - ez most is tapasztalható.
Törlés