Bizonyára sokan tudnának példákat mondani hivatalban és más helyeken hallott elszólásokra, könnyedén elejtett mondatokra, amelyekből azonnal megtudhatta az ügyfél, a szolgáltatást igénylő, a paciens, hogy kár volt próbálkoznia, de legalábbis: sok jóra nem számíthat. Röviden, két ilyen történet.
Elment az ember a vizsgálatra, melynek célja rokkantsági nyugdíjjogosultságának megállapítása volt. Van egyféle alapbetegsége s mindenféle társult baja. A belső szervek működéséről vitt elég leletet, ám alapos külsődleges szemrevételezés is szükséges, illetőleg tapintás útján is nyerhet az orvos információt egyes rendellenességekről. Ott állt tehát az úr csaknem pucéran elbírálója előtt, akitől egy-két forgás után meglepődve hallotta: ”Milyen formás a vádlija! Sportolt talán valamikor?”
A másik eset. Elment a magára maradt kisnyugdíjas asszony kerülete önkormányzatához, hogy segélyt kérjen. No de, annak megítéléséhez a körülmények vizsgálata elengedhetetlen. Elfáradt hát az ügyintéző a kérelmet benyújtó hölgyhöz, hogy másfél szobás lakását megtekintse. Belépve az ajtón, elkerekedett szemmel, hangjában őszinte bámulatot érzékeltetve mondta: „De szép!”
Hát milyennek kell lennie 35 év után egy gondos házaspár otthonának? Az özveggyé vált tulajdonos attól még komoly megélhetési gondokkal küszködhet…
Ugyanígy: az egykori sportos úriembernek, akin a hajdani sok futás, vagy akár vívás, nyomot hagyott, annak, meglehet, levegőt vennie is nehezére eshet.
A példabeli esetekben, stílszerűen fogalmazva, a folyamodványok elutasíttattak.
A kép címe: Kerékbilincs miatt síró budapesti lányt vigasztaló Antony Kiedis; Szabó Eszter Ágnes munkája.
A folyamodványok, ha nincs "Baráti háttér", rendszerint elutasíttatnak.
VálaszTörlésHa nem így lenne, akkor az ország fele le lenne százalékolva.
Osztég hogy nézne az ki?.......
Tetszett.
gyuri
Ez bizony így van, Gyuri. A "baráti hátterek" persze az élet legtöbb területén számítanak. Magam e helyt a háttér nélküli balszerencsésekről írtam. Érdekes vizsgálati élményeikről... - Köszönöm hozzászólásodat, Gyuri! :)
TörlésKedves Gábor,
VálaszTörlésDe kínos, elképzeltem. Az meg egy őrület, hogy a bírálók egyszerűen nem gondolkodnak és az empátia nulla? Tetszett :) ahogy megírtad.
Az átélőnek kétségtelenül kínos, bár (később) akár nevethet is rajta. (Személyiségétől függően.) Gondolkodás és empátia? Kölcsön véve Gyuri fenti szavait: hogy nézne az ki? :-? Örültem kommentednek, kedves Noémi! :)
TörlésAz a bajom az írásoddal, Gábor, hogy szemenszedett igazságot írtál meg. Míg dolgoztam, sok hasonló esettel találkoztam, és az a szomorú, hogy az igénylőket rendesen megalázzák. Az első elutasítás ellen lehet bírósághoz fordulni, utóbbi esetén az elbírálás szubjektív, ha nem jogosult az ügyfél normatív támogatásra. Annak ellenére, hogy valakinek a lakása szép, ahogy írtad, lehet átmeneti anyagi gondja. Sajnos, nagyon jó, és életszerű írás. :)
VálaszTörlésEz a "rendesen megalázzák", ennek érzete az, ami miatt mégsem tud később sem némi nevetnivalót lelni az esetben érintett, azt ismerő ember. Eszünkbe juthatnak híradások is, hogy például az idők múltával miként soroltak érthetetlenül hátrányosabb fokozatba munkára alig képes embereket. - Egyetértek meglátásoddal, Ildi!
Törlés