Tóth Sarolta: Álom holdvilágnál
Az ablak nyitva volt,
világított a Hold.
Selyemzsinórt küldött nekem,
nyakamra kellett tekernem.
bűnös voltam életemben,
méltó halálra ítéltek engem.
Ablakpárkányomra állva
kapaszkodtam holdsugárba.
Repült velem a ragyogás,
pompás érzés az utazás,
belepottyantam a tóba,
halakhoz látogatóba.
Körültáncolták testemet,
éreztem, iszap eltemet.
Békák gyászdalt énekeltek.
óracsengés felébresztett.
Vajon miért érez bűntudatot az ember, hogy álmában erre gondol? De érdekes, hogy a bűnhődés felé utazni pompás érzet. A további gondolatokat az álmoskönyvek ismerőire bízom! :d
VálaszTörlésMert ezzel vívódik éberen is.
TörlésA "büntetés - feloldozást hoz
a többi a környezet hatása
köszönöm az üzenetet