Nincs.
Csak árnya kísért az éjszakában.
Leszakadt ólmos fellegek sötétje
zilálja szét a beszűkült teret.
Az utakon fájdalom
fekete szurka csillan,
és didergő párás hideg
fúródik lassan a bőröd alá.
Őrjítő ez a csönd,
ez a semmi!
Betegen tántorognak a percek.
A kihűlt magány esője
permetezi arcod lázrózsáit.
Elhagyatva, egymagadban állsz
az út megszürkült porában.
Indulni kéne!
Hová? Merre?
Mindegy!
A sorsod már úgyis elrendeltetett.
Keresztre feszített álmaid elsírták titkukat.
Véres ruhádra kockát vetnek
a megkövült szívű hóhérlegények.
Az ártatlanul elitéltek
riadt értetlenségével
érkezel egy másik világba…
Érzed a terek átkos feszülését.
Nem tudod, mit keresel itt,
a számodra idegen tájban.
Kimarjult szemedben
a rettenet riadt madara verdes,
és megérlelődik benned lassan
a rémület.
Hová tűntek a gyönyörbe fúló
boldog ájulások,
az ölelkezések önkívüleben megérlelt csodái?
Céltalan élsz bele a meddő mindennapok
lepergő egyhangúságába.
Nincs többé fény,
leszakadt az ég.
Fázós, mezítelen csillagok
sápadt aranypettyei
szeplőzik fakó arcodat.
Bánattól hályogos szemedben
elvillan a múltad,
jelened sincs többé,
és messzire illan a jövő
az elködlő évek távolában.
És vállaidon a kínok köntösével
lassan elindulsz…
Igen, elindulsz…
de nem tudod hová…
Related Post
Balogh Géza: Alekszej Jermilov: A varjú (Ворона) (műfordítás)Szárnyait hátán összezárja,S imbolygón ballag a vén varjú.Teszi is ezt oly fontoskodva,Bár gyakran
Radnai István: csontkéz az égrehinnéd az ősz a tavasz kihűlt szerelmelehullottak a rózsás nyár lázas szirmaiprofán kellékek megkop
Riba Ildikó: Álmodunk táncos tavasz kacér mozdulataritmusra ringat lágyanég kékjén pompázóvidám nap meglegyin
Mátay Melinda Mária: Mérvadókompetens Sok mindenbe beleér a kezem… Mondhatni benne van. Ühüm – A
Riba Ildikó: Mámorosmámoros szél kavarajkamon zavarhajam csupa csatakfehér fagybanreszketek magamjégszelet szakadvágja
Balogh Géza: Vladimir Nabokov: A két hajó (Два корабля) (műfordítás)Ragyogó napsütésben békés a kikötő,nedves köteleit szárító, szunyókáló,és egymáshoz közel álló, tűn
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése
(
Atom
)
A vers telve van végtelen fájdalommal, benne az elvesztett társ hiánya akkora erővel szól, hogy nem lehet, hogy ne hallanák odaát!
VálaszTörlésClick to see the code!
To insert emoticon you must added at least one space before the code.