Beosont a hajnal
az éjszaka szempillája alá
vergődik a sötét
töredező körmét
a napfényébe vájja-
hiába…
egyre lejjebb
ereszkedik az eső lába
koppanásra várva-
morgolódó fellegek közé
fényes ereket szór
a haragos égbolt szeme…
hallgatag a szél
ül a fák levelén…
s’ lassan csordogál a földre
a Teremtő hajnali könnye…
2014. július
Fotó : Ruzsa Dániel
Related Post
Riba Ildikó: Ölelkező fényekgombostű alkonyatot tűzfelvöröslő kék őszi égreegyszerű rajzán ezerálombeli szépreölelkező fényekor
László Mészáros: Egy lépésKezem kezedben, játssz ma így,fessük arcomra álmaid!Színezzük egész a csodáig,hajamtól egész a boká
Ruder Jana: Három haiku augusztusban...Fáradt a hajnalszeme, csillagok fényemellett virrasztott...
Mátay Melinda Mária: Mérvadókompetens Sok mindenbe beleér a kezem… Mondhatni benne van. Ühüm – A
Ruder Jana: Örökség Gyermekként sokat voltam egyedül. Megszoktam, hogy el kell foglalno
Ruder Jana: Égig szálló sóhajtás Gyönyörű volt a kert. Tele... nyíló futórózsákkal. Az éjszakai zivatar, hagyott némi nyomot,
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése
(
Atom
)
Finoman hangolt, gyönyörű vers.
VálaszTörlésClick to see the code!
To insert emoticon you must added at least one space before the code.