Még egyszer az Igazságról

Ül az ember lánya a monitor előtt, és morfondírozik. Már 11 gondolat az igazságról. De csak 3 válaszol a mi az igazság kérdésre. Az is áttételesen. A többi 8 a hol, milyen az igazság, mit tehet / tesz vele az ember és mi lesz belőle felvetésekre próbál megoldást kínálni.

De hát akkor mi is maga az igazság?! Tehát ül az ember lánya a monitor előtt, és morfondírozik Az igazságról. Amit eddig valami csillogó-villogó természetfeletti színekben pompázó gyémánt keménységű-és értékű beazonosíthatatlan tüneménynek látott itt a környezetében. Fent, magasan önmaga felett, az emberi magasrendűségnek képzelt tartományban.

Aztán egy évszázadokra világhírnevet szerzett Friedrich Schiller nevű poéta kijelenti, hogy az igazság a mélységekben lakozik. Emberünk lánya pedig megkísérli összevetni az új információt a környezetében látottakkal.

Igen. Végül is igazság, hogy mélyen az óceánvíz felszíne alatt csodáktól hemzsegő színes-gyönyörűséges világ kavarog-örvénylik. Ám igazság az is, hogy e páratlan bőség percenként több millió élet pusztulásának sötét tanúja.

És ott van az a jászolban, barmok közt született gyermek, akinek megkorbácsolt, töviskoszorúzott, keresztre feszített élete mégis az igazság, az út és az élet. Akkor hát mi is az igazság?

Még mindig odaül az ember lánya a monitor elé, és morfondírozik. Az igazságról. Ami az emberiség zseniális polihisztora, Leonardo da Vinci szerint nem más, mint az idő leánya.

Pontosan, mégis végtelen tapintattal fogalmazta meg azt, amit mi, hétköznapi emberek egyszerűen, ám gyakorta hevesen, indulatosan szélkakas-természetnek, köpönyegforgatásnak, állhatatlanságnak, gerinctelenségnek, igazságtalanságnak aposztrofálunk.

Még mindig az igazságról....

Egyszer régebben már leírtam, most mégis meg kell ismételnem, soha nem írok blogot ad hoc, hirtelen indulat fűtötte elhatározásból. Gyakoribb, hogy napokon, olykor heteken keresztül foglalkoztat egy téma vagy gondolat, mielőtt úgy érzem, most végre talán sikerül úgy közreadnom, ahogy az az én szívemben fortyog.

Ez az igazság téma meg egyenesen évek óta foglalkoztat. Ma a lehet-e két fél igazságból egy. És arra a döntésre jutottam magammal, hogy igen. Foglalkozzunk a dologgal két ember kapcsolatában. Ha az egyik magáénak tudja a teljes igazságot, mi marad a másiknak? A hiányérzet, boldogtalanság, a düh, a frusztráció. Ha Jézus az út, az igazság és az élet, akkor ő a Tao is. A Tao eredetileg az utat jelenti, a rendet és a törvényt, amely mindenben érvényesül. Az ellentétek szüntelen egymásba olvadását , ami akkor történhet harmonikusan, ha ezek az ellentétek egy sík körfelszín mentén rugalmasan engednek egymás nyomásának.

Vagyis mi is az igazság?

Az igazság valami, ami felnagyít. És valami, ami egyszerűsít. Az igazság valahol karikatúra. Olyasmi, amit legnehezebben látunk meg, hallunk, fogadunk el magunkból és másokból. És amit leginkább kritizálunk bennük, mert belőlünk hiányzik.