Az átkos eszköz, a piszkos anyagiak manifesztációja, a sötét, sőt sátáni energia, ami rabszolgaságban tart minket. Pedig régen nem ezért teremtették…
Egy fejlett, vagy nevezzük utópisztikus társadalomban nem lenne szükség a direkt fizetőeszközre. Benne lenne az elvégzett munkában, amit egy elektronikus kártyával nyílvántartanának, és azzal fizetnének. Bonyolult rendszer, a munka/ érték meghatározásában biztos sok veríték folyna mire megegyeznének, de nem lehetetlen ötlet.
Ám másképp alakultak a dolgok. Már csak akkor van értéked, ha munkaértéked is van. Még nem merik kimondani, nyíltan elismerni, de a háború megkezdődött. Háború, a hétmilliárd “erőforrászabáló” ellen, kiknek java részére nincs szükségük.
Ezek vagyunk mi. Gyomnövények, akik elszívják az életerőt a gyönyörű, leendő társadalom, a világállam egyenlőre álomszép testéből. Kiknek nincs szüksége, és kire nincs szükség…? A hatalom legfelső birtokosai ugyanúgy a régi fáraók és császárok hatalmával bírnak, csak más név alatt élnek. A díszletek megváltoztak, a lényeg ugyanaz maradt. A pénz láthatatlan monetáris konglomerátumok felé áramlik, akik egymással is versengve a legnagyobb általuk elérhető hatalomra törnek. Útjuk pénzzel van kikövezve. És miránk nincs szükségük, iletve nem mindőnkre. Félnek tőlünk. A tömeg erejétől, mely el tudná őket sodorni, ha, összefogna. A tömegnek, ha megindul lefelé, vagy felfelé a lejtőn, tehetetlenségi ereje van, és nem lehet megállítani.
Írott törvény van rá, hogy Magyar búzán, Magyar húson hízzon a külföldi, Magyar ásványkincseken gazdagodjon még jobban, Magyar földön állva teremtsen még nagyobb ugart, piócaként szívva el az ország életerejét? Írott törvény va rá, hogy ez az ország nagyösszegű vagyoneltulajdonítás megtanulásának bölcsője és hovatovább egyenesen egyetemes szintű oktatási hálózata legyen a politikuspiócáknak…?
A politikus szó, és szakma fogalmát a következőképpen kellene a nép elé, mint munkavégzési lehetőséget tárni: a lehető legszigorúbb vagyoni, erkölcsi, közszereplési, választóréteggel való törődési, elszámolási kötelezettség, a hibákért azonnali bérrel, vagyis pénzbírsággal felelés, magasszintű, széles látókört biztosító iskolázottság, lenyomozható, kompromittáló elemeket NEM tartalmazó múlt, vagyoni összefonódások kizáró volta mellett.
Ha a politikus foglalkozás mint olyan, megszűnne panamázásnak, lopkodásnak, hazaárulásnak beillő károkozó tevékenységnek lenni, már nem tolonganának a nyakkendős gengszterek, hatalomhiénák a bársonyszékekért. Meggondolnák. Főleg, mert olyan elbíráló bizottság előtt kellene bizonyítaniuk, hogy a gatyájuk az izzadtsággal együtt csúszna lefelé, és még ezután jönne a feketeleves: A PRÓBAIDŐ…
Talán jobb volna, emberek, egy gyökeres alkotmányváltoztatáson egondolkodni, és fontolóra venni a királyság intézményének alkalmazását. De nem ebből a gárdából.
Eb ura tolvaj! És közben a bürökrácia minószi útvesztőjébe burkolt monetáris földalatti mozgalom titkos férgének foga rág, és rág tovább… A pénztermeszek mindent megőrölnek odvas agyaraik között. A reményt is megölnék – ha tudnák. De nem tudják.
A pénzhatalom birtokosainak gondolkodásmódja a kaptárszellemre hasonlít, úgy is cselekszik. Módszeres, jól szervezett, kíméletlen. Ám gondolatmenetük gépies, ezért szűklátókörű, és kötött. Ezért soha nem lehet olyan hatékony, mint az a világ, amit nem a pénz üzemanyaga hajt, hanem a szereteté. A hibás, be nem vált egyedet maguk közül kitermelik, meg is semmisítik. Ugye ismerős ez, emberek, ugye láttatok eleget a TV híradókban, “véletlen baleseteket”, stb. És amit nem láttok, azok szépen bebetonozva, vagy a vizek mélyén pihennek. Roppantul sajnáljuk őket, azokat, kik a többnél többet akartak, nem bírtak magukkal, főnökük tyúkszemére léptek a gyilkos pénzvilágban, és ezért elbuktak, kiestek a luxus körforgásából. Nyugodjék pénzében… A pénztermesz utoljára hal majd meg, de a Remény lesz az, ami utolsónak marad, ÁLLVA. Kíméletlen urainknak halvány fogalma sincs a hit, a remény, a szeretet erejéről, a LELKES emberek fineszeiről, túlélési képességeiről, az összefogás hatalmáról. Nincs fogalmuk Istenről sem, hiszen abban sem hisznek. Akikben ők hisznek, mammon és moloch, éppúgy nem veszi őket emberszámba, ahogy ők se minket. Még felsőbb szinten ők is csak marionettfigurák, akik a legvégső tervező és hatalom előtt, A Teremtő előtt nincs világot összetartó erejük. Eszközök ők is, noha veszélyes, és hatalmas eszközök. De erejüknek, sötétségüknek nincs valódi forrása. Mert a sötétségnek nincs forrása, csupán fényhiány… Elrontott életünkben és egész világrendünkben arra tanítanak minket, hogyan NEM kell bánni majd a pénzzel a következő világkorszakban…
A sötétség erejét mi, emberek is gerjesztjük, hibás tetteinkkel, cselekvéseinkkel, megalkuvásunkkal, hiábavaló áldozatot hozva ezzel… Ha ezen változtatnánk, vérszívó pénztermeszeinkre fülsiketítő mennydörgés közepette omlana rá az általuk aláásott, renoválást illetően nullköltségű palotájuk. Mi pedig építhetnénk sokkal szerényebb, és sokkal boldogabb, új épületet. Új világot. Amiben netalán nem egymás torkát vágnánk el 200 forintért, hanem szeretnénk egymást…
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése