Egy gazdaságban volt szállásunk és ott láttam: az alkalmazottjuk szobájában mezőgazdasági könyvekből egész kis könyvtárat.
Ezen felül a magántulajdon megbecsülése is megszívlelendő számunkra. Erre említek egy példát. Az úttól 80-100 méterre vannak az épületek. A frissen kifejt tejet kannákban ide rakják az út mellé, később jön az autó és összeszedi a tejet. Hogy ne kelljen minden gazda előtt leszállni, autó magasságú helyet alakítottak ki és oda rakják ki a tele kannákat. Ha valami rendelésük van, az árát egy üres kanna tetejére vagy a kannába teszik, mint fizetéskor a tej árát is. A gazda elfoglaltsága esetén egy óra múlva is hiánytalanul megtalálja. A városban az utcaajtóba teszik az üres kannát, és helyébe leteszik a tejjel teltet. Magyarországon ilyent nem látni.
Elhelyezésünk egy üres katonai tábor. Valószínűleg a részünkre ürítették ki, mert a kantin üzemképes állapotban volt. Az épületek barakk szerűek. Van egy emeletes – a zászlóalj iroda és a tiszti lakások. Mivel kevés volt a családdal jött tiszt, két cigány család is ott kapott helyet. Őket nem izgatta az orosz megszállás.
A második nap reggelén bemutatkoztunk, hogy milyenek vagyunk mi magyarok. A kantint hamar megtaláltuk. Reggel hozzák a tejet és az ott álldogáló katonák felajánlották a segítséget és ezt szívesen fogadták, meg is köszönték. A lerakodás végeztével az átvételkor az áru nem egyezik a papírra írt mennyiséggel. Egy ládával kevesebb. Ezt közölték a parancsnoksággal. Nem dicsérték meg az elkövetőket, és ha még egyszer előfordul hasonló eset, nem, vagy csak egyenként mehetnek be a kantinba. Mert arra nincs lehetőség, hogy őrt állítsanak a bevásárlás idejére.
Nagyon jó ellátásra volt a kantin berendezkedve. Nagy mennyiségű és különféle tej: pl. 3dl. tejszínnel dúsított, 5dl normál tej. Vaj, sajt, kenyér, zsemle, kifli, tojás, sonka és töltelék félék. Cukrászsütemények és torták egészben vagy szeletelve. Az árak elfogadhatók, mert a zsoldunk 10 napra 24 korona volt. Néhánynak az ára: 1kg sonka 12 korona, 1 egész torta 6 korona volt. Tej mindegyik 22 őre, ez volt a korona váltópénze. Tehát aki nem dohányzott, mivel a levélre sem költöttünk, jól élt.
A lakosság ellátása is jó. Naponta jön a kenyeres és húsos kocsi és vásárolható a húsból tetszés szerint. Akár daráltat is vihet. A kenyér mellett a sütemények is válogathatók.
A kenyérellátás jegyre ment, de ha véletlenül kenyér vásárlására volt szükség, akkor, ha német katona nem volt jelen, adtak jegyet a civil lakosok, ha jelen volt, akkor oda nyomták a kezünkbe. Ebből megértettük – nem kedvelik a németeket.
Mivel odaérkezésünk idején tél volt, a ház körül főleg az istállókat – amik a mezőgazdasághoz kapcsolódtak – nézhettük meg. Ezek nem bejelentett látogatások voltak, mégis az istállói rend és beosztása lekötötte figyelmünket.
Próbálom leírni az istállók beosztását. Az állatok állása két sorban, egymással szemben. Valamivel magasabb a szemben álló állatok között a járda. Innen történik az etetés és az itatás. A járda felett húzódik a fejéshez használt cső. A négy állat között a csatlakozó csap, ahová ráköthető a fejőgép gumi tömlője. Ezen a tej egy helyre az istálló mellett vagy az egyik sarkában lévő tejkezelő és hűtő helyiségbe folyik. Az állások rövidek, így a lehulló trágyába az állatok nem fekszenek bele és a trágyát könnyű felszedni és trágyás kocsira felrakni.
Rohan az idő és ideér a február 14. Mivel nem azért hoztak ide bennünket, hogy tanulmányozzuk a különböző országokat, hanem azért, hogy folytatódjon a kiképzés. Erre pedig német tisztesek vannak, akik irányítják a kiképzés menetét. Ők a háború folyamán megsebesült egyének, de nem engedték haza őket, hanem ilyen beosztásba kerültek. Szerencsére voltak köztünk németül tudók, akik betöltötték a tolmács szerepét. Igaz, ez késlelteti a kiképzést, de úgy látszik, ez a németeknek sincs ellenére, mert több a beszélgetés, mint a gyakorlatozás. Egy ilyen szünetben kérdeztük a kis németet (a megkülönböztetés miatt mi neveztük így el), mi a véleménye, megnyerheti-e még a háborút Németország? Erre a következő választ adta: ha nem jön el a csoda, akkor elveszti a háborút, de a békét, azt Németország nyeri meg.
A kiképzésen kívül még a vasút és a közművek őrzése volt a feladatunk. Állomásonként 2-3km le s föl sétálva és lejár az idő. A másik a víztisztító, ahol arra kell ügyelni, hogy mikor áll le és mikor indul a beállított gép. Ez a könnyű őrség sem veszélytelen. A tétlenség arra vitte az egyik őrt, hogy a közmű melletti parkba bemásszon. Nem tudtunk arról, hogy aknásítva van. Rálépett az aknára és felrobbant. A koppenhágai temetőben temették el, mert annak külvárosában történt a baleset.
Egy másik halottunk Virumban volt vasúti őr. Bennünket váltottak le. Még be sem értünk a szálláskörletbe, már megtörtént a tragédia. Az őrhely vasúti aluljáróban volt. Arra gondoltunk, hogy az autót akarta megállítani „halt” német szóval, de arról megállás helyett leadtak egy sorozatot, ami a mellén és gyomrán átmenve azonnali halálát okozta. Ha magyarul szól, valószínű nem történik semmi. Ő is Koppenhágába került a másik bajtársa mellé.
Ez nem sokkal volt május 9-e előtt.
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése