Rendszeresen jártam és járok a kaposvári „gödörbe”, a Rákóczi (Kinizsi) futballmérkőzéseire. A „gödörrel” átlósan szemben található az izraelita temető, mely óhatatlanul is minden alkalommal „látószögembe” került.
Az elmúlt években – többek között – átnéztem a kaposvári anyakönyveket is. Feltűnt, hogy amíg 1944 előtt havonta 4-5 alkalommal találkoztam izraelita születési, házassági, halálozási bejegyzésekkel – ez 1944. július -től gyakorlatilag megszűnt.
Eszembe jutott: gyermekkoromban gyakran mentem el a hatalmas kaposvári zsinagóga épülete mellett. Üresen kongott, egyre jobban omladozott, ép ablaküvegei gyorsan fogyatkoztak. Hogy miért és mi történt egykori látogatóival – akkor senkitől sem kaptam elfogadható magyarázatot. A megkérdezettek hallgattak, legfeljebb megvonták vállukat – elmenekültek, mondták. Csak évekkel később ismertem meg valódi történetüket. És az anyakönyveket átlapozva értettem meg, fogtam fel igazán, hogy mi is történt 1944-ben. Korábban olvastam arról, hogy 1944 tavaszán többen öngyilkosok lettek – menekülve a rájuk váró szörnyű végzettől. A csupasz számokon azonban gyorsan átszalad az ember. A számok – személytelenek. Az anyakönyvi adatokból azonban feltárult, hogy anya és leánya, felnőtt (iker) testvérpár, szomszédok, rokonok – megfontoltan, előre alaposan megtervezve követték el tettüket. Biztosan tudva, hogy mi vár rájuk.
És itt elgondolkodtam. Akik a gettósítást, bevagonírozást végrehajtották, később azzal védekeztek, hogy fogalmuk sem volt a következményekről. Érdekes – a parancsot kiadók, a végrehajtók nem tudták, az áldozatok igen.
Mielőtt a szót szaporítanám – a halálozási adatok, 1944. április 14. – 1945. december 31. között:
1944. 04. 14. dr. U. Sándorné (32 éves) izr. öngyilkosság, mérgezés - otthon
1944. 04. 17. S. Jenőné (59) izr. önmérgezés, szívgyengeség – kórház
1944. 04. 18. S. Manó (81) izr. szívizom elfajulás – otthon
1944. 04. 20. özv. Sch. Albertné (78) izr. szívizom elfajulás – otthon
1944. 05. 05. N. Dezső (76) izr. szívizom elfajulás – kórház
1944. 05. 06. S. Albert (75) izr. önakasztás – otthon
1944. 05. 12. özv. H. Mórné (92) izr. önakasztás – otthon
1944. 05. 12. özv. S. Sándorné (61) izr. önakasztás – otthon
1944. 05. 13. özv. R. Sámuelné (57) izr. önakasztás – otthon
1944. 05. 13. R. Jolán (36) izr. önakasztás – otthon
1944. 05. 17. özv. dr. G. Józsefné (62) ref. mérgezés, szívgyengeség – kórház
1944. 05. 22. özv. F. Samuné (79) izr. önakasztás – otthon
1944. 05. 24. K. Henrik (63) izr. tüdőgyulladás – kórház
1944. 05. 25. J. Sándor (46) izr. tüdőgyulladás – kórház
1944. 05. 27. özv. Cs. Károlyné (82) r.kat. szívizom elfajulás – otthon
1944. 06. 03. Sch. Hermin (81) izr. agyvérzés – kórház
1944. 06. 13. Sch. Lajos (75) izr. szívbénulás – otthon
1944. 06. 14. E. Jakab (83) izr. szívizom elfajulás – otthon
1944. 06. 16. V. Lajos (81) izr. tüdőgyulladás, szívgyengeség – otthon
1944. 06. 16. özv. Sch. Józsefné (57) izr. szívelégtelenség – kórház
1944. 06. 23. özv. Cs. Józsefné (72) izr. szívizom elfajulás – otthon
1944. 06. 26. özv. R. Fülöpné (?) izr. méhrák – otthon
1944. 06. 29. T. Gáborné (?) izr. mérgezés, öngyilkosság – kórház
1944. 06. 29. T. Gábor (?) izr. mérgezés, öngyilkosság – kórház
1944. 06. 30. H. Jakab (72) izr. önakasztás – otthon
1944. 06. 30. R. Dezső (56) izr. öngyilkosság – otthon
1944. 06. 30. W. Erzsébet (40) izr. mérgezés, öngyilkosság – otthon
1944. 06. 30. W. Etel (40) izr. mérgezés, öngyilkosság - otthon
1944. 07. 01. özv. R. Jakabné (?) izr. mérgezés, öngyilkosság – kórház
1944. 07. 01. özv. M. Sándorné (68) izr. cukros – Tüzérlaktanya, zsidótábor
1944. 07. 01. S. Miklósné (34) izr. szülés utáni állapot - kórház
1944. 07. 02. özv. G. Vilmosné (?) izr. szívizom elfajulás – otthon
1944. 07. 04. V. Móricz (74) izr. szívizom elfajulás – Tüzérlakt. zsidótábor
1944. 07. 03. dr. K. Lajosné (58) izr. mérg. öngyilkosság - Tüzérlaktanya
1944. 07. 04. dr. W. Ignácné (89) izr. szívizom elfaj. – Tüzérlakt. zsidótábor
1944. 07. 05. S. Sándor (65) izr. szívizom elfajulás – Tüzérlakt. zsidótábor
1944. 07. 05. W. Bernát (64) izr. mérg. öngyilkosság – Tüzérlakt. zsidótábor
1944. 07. 05. K. Pálné (64) izr. mérg. öngyilkosság – Tüzérlakt. zsidótábor
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
1945-ben:
1945. 02. 05. özv. B. Árminné (87) izr. szívizom elfajulás – otthon
1945. 07. 18. G. Jenőné (33) izr. marcalii lakos – rák – kórház
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
Az izraelita anyakönyvi bejegyzések 1944. július 5-én gyakorlatilag megszűntek.
Elgondolkodtam. Megértettem, hogy gyermekkoromban miért romlott rohamosan a kaposvári zsinagóga állaga. És később miért tűt el maga az épület is, ahol ma egy lakótelepi ház beugrójában látható (?) egy bronz hatágú csillag – jelezve a hajdani zsinagóga helyét. Egykori látogatói nem elmenekültek, hanem meggyilkolták őket.
Kaposváron, az izraelita temetőben 2012. július 21-én éjjel ledöntöttek, megrongáltak 57 síremléket. Az elkövetők vajon ismerték az 1944-ben történteket? Vajon tudták, hogy éppen 68 évvel ezelőtt több, mint kétezer kaposvári, izraelita vallású magyar polgártársuk végzetes, emberhez nem méltó sorsáról döntöttek a vagonokból történt kiszállításukat követően?
És eszembe jutott: amikor e szerencsétlenek és hozzátartozóik síremlékeit meggyalázzák, ugyanakkor, ugyanebben az országban másoknak – a tömeggyilkosságot kivitelezőknek, elősegítőknek – szobrot állítanak, utcát, teret neveznek róluk.
Elgondolkodtam. Mi van itt? Hol élek én? Mi történik körülöttem? Nem értem. Vagy nagyon is értem…
Mementóként:
„A kaposvári zsinagógát 1980. július 18-án felrobbantották. A zsinagóga elpusztult, de egyvalami megmaradt: az egykoron az oromzaton álló, bronzból készült két „kőtábla”, a tízparancsolat igéi, összetörve, meggyalázva, megcsonkítva. Azonban az egyik oldala mégis épen maradt, a jobb oldali. A bal oldali széttört.
A jobb oldalon lévő igék, melyek az Isten és ember közötti parancsolatokról szólnak – érintetlenül maradtak.
A bal oldaliak, amelyek ember és ember közötti kapcsolatokról szólnak – széttörtek!”
És itt elgondolkodtam. Akik a gettósítást, bevagonírozást végrehajtották, később azzal védekeztek, hogy fogalmuk sem volt a következményekről. Érdekes – a parancsot kiadók, a végrehajtók nem tudták, az áldozatok igen.
Mielőtt a szót szaporítanám – a halálozási adatok, 1944. április 14. – 1945. december 31. között:
1944. 04. 14. dr. U. Sándorné (32 éves) izr. öngyilkosság, mérgezés - otthon
1944. 04. 17. S. Jenőné (59) izr. önmérgezés, szívgyengeség – kórház
1944. 04. 18. S. Manó (81) izr. szívizom elfajulás – otthon
1944. 04. 20. özv. Sch. Albertné (78) izr. szívizom elfajulás – otthon
1944. 05. 05. N. Dezső (76) izr. szívizom elfajulás – kórház
1944. 05. 06. S. Albert (75) izr. önakasztás – otthon
1944. 05. 12. özv. H. Mórné (92) izr. önakasztás – otthon
1944. 05. 12. özv. S. Sándorné (61) izr. önakasztás – otthon
1944. 05. 13. özv. R. Sámuelné (57) izr. önakasztás – otthon
1944. 05. 13. R. Jolán (36) izr. önakasztás – otthon
1944. 05. 17. özv. dr. G. Józsefné (62) ref. mérgezés, szívgyengeség – kórház
1944. 05. 22. özv. F. Samuné (79) izr. önakasztás – otthon
1944. 05. 24. K. Henrik (63) izr. tüdőgyulladás – kórház
1944. 05. 25. J. Sándor (46) izr. tüdőgyulladás – kórház
1944. 05. 27. özv. Cs. Károlyné (82) r.kat. szívizom elfajulás – otthon
1944. 06. 03. Sch. Hermin (81) izr. agyvérzés – kórház
1944. 06. 13. Sch. Lajos (75) izr. szívbénulás – otthon
1944. 06. 14. E. Jakab (83) izr. szívizom elfajulás – otthon
1944. 06. 16. V. Lajos (81) izr. tüdőgyulladás, szívgyengeség – otthon
1944. 06. 16. özv. Sch. Józsefné (57) izr. szívelégtelenség – kórház
1944. 06. 23. özv. Cs. Józsefné (72) izr. szívizom elfajulás – otthon
1944. 06. 26. özv. R. Fülöpné (?) izr. méhrák – otthon
1944. 06. 29. T. Gáborné (?) izr. mérgezés, öngyilkosság – kórház
1944. 06. 29. T. Gábor (?) izr. mérgezés, öngyilkosság – kórház
1944. 06. 30. H. Jakab (72) izr. önakasztás – otthon
1944. 06. 30. R. Dezső (56) izr. öngyilkosság – otthon
1944. 06. 30. W. Erzsébet (40) izr. mérgezés, öngyilkosság – otthon
1944. 06. 30. W. Etel (40) izr. mérgezés, öngyilkosság - otthon
1944. 07. 01. özv. R. Jakabné (?) izr. mérgezés, öngyilkosság – kórház
1944. 07. 01. özv. M. Sándorné (68) izr. cukros – Tüzérlaktanya, zsidótábor
1944. 07. 01. S. Miklósné (34) izr. szülés utáni állapot - kórház
1944. 07. 02. özv. G. Vilmosné (?) izr. szívizom elfajulás – otthon
1944. 07. 04. V. Móricz (74) izr. szívizom elfajulás – Tüzérlakt. zsidótábor
1944. 07. 03. dr. K. Lajosné (58) izr. mérg. öngyilkosság - Tüzérlaktanya
1944. 07. 04. dr. W. Ignácné (89) izr. szívizom elfaj. – Tüzérlakt. zsidótábor
1944. 07. 05. S. Sándor (65) izr. szívizom elfajulás – Tüzérlakt. zsidótábor
1944. 07. 05. W. Bernát (64) izr. mérg. öngyilkosság – Tüzérlakt. zsidótábor
1944. 07. 05. K. Pálné (64) izr. mérg. öngyilkosság – Tüzérlakt. zsidótábor
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
1945-ben:
1945. 02. 05. özv. B. Árminné (87) izr. szívizom elfajulás – otthon
1945. 07. 18. G. Jenőné (33) izr. marcalii lakos – rák – kórház
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
Az izraelita anyakönyvi bejegyzések 1944. július 5-én gyakorlatilag megszűntek.
Elgondolkodtam. Megértettem, hogy gyermekkoromban miért romlott rohamosan a kaposvári zsinagóga állaga. És később miért tűt el maga az épület is, ahol ma egy lakótelepi ház beugrójában látható (?) egy bronz hatágú csillag – jelezve a hajdani zsinagóga helyét. Egykori látogatói nem elmenekültek, hanem meggyilkolták őket.
Kaposváron, az izraelita temetőben 2012. július 21-én éjjel ledöntöttek, megrongáltak 57 síremléket. Az elkövetők vajon ismerték az 1944-ben történteket? Vajon tudták, hogy éppen 68 évvel ezelőtt több, mint kétezer kaposvári, izraelita vallású magyar polgártársuk végzetes, emberhez nem méltó sorsáról döntöttek a vagonokból történt kiszállításukat követően?
És eszembe jutott: amikor e szerencsétlenek és hozzátartozóik síremlékeit meggyalázzák, ugyanakkor, ugyanebben az országban másoknak – a tömeggyilkosságot kivitelezőknek, elősegítőknek – szobrot állítanak, utcát, teret neveznek róluk.
Elgondolkodtam. Mi van itt? Hol élek én? Mi történik körülöttem? Nem értem. Vagy nagyon is értem…
Mementóként:
„A kaposvári zsinagógát 1980. július 18-án felrobbantották. A zsinagóga elpusztult, de egyvalami megmaradt: az egykoron az oromzaton álló, bronzból készült két „kőtábla”, a tízparancsolat igéi, összetörve, meggyalázva, megcsonkítva. Azonban az egyik oldala mégis épen maradt, a jobb oldali. A bal oldali széttört.
A jobb oldalon lévő igék, melyek az Isten és ember közötti parancsolatokról szólnak – érintetlenül maradtak.
A bal oldaliak, amelyek ember és ember közötti kapcsolatokról szólnak – széttörtek!”
(Dr. Schöner Alfréd)
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése