Én úgy látom a világot,
mint aki tűzből, vízből menekül,
és nem érti, mi, miért lángol
ha a víz is már megrészegül.
Ne szólj! Ne vess el! Dobj a tűzre!
Fakassz lelkedből számomra űrt,
hagyd el a legszebb álmaidat
ha lényed a semmiből menekült.
Kész, ennyi. A létezés kiált;
Neked van, nekem semmi még.
Csak reszket egy apró kis bogár,
mert ijedten látja, hogy jön a vég.
Fáradtan, csüggedten csepeg
az olvadt jégcsap az ereszről -
Unja, fázik és elhiszi, hogy
hamis a hír a tél felől.
Köves utcán rázkódik a csend,
kitekint egy percre a körútra,
megemel egy ballagó kalapot:
s ráköszön a léhűtő, az utca.
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése