Faragó Eszter: Novemberi pesti utcakép




















Én úgy látom a világot,
mint aki tűzből, vízből menekül,
és nem érti, mi, miért lángol
ha a víz is már megrészegül.

Ne szólj! Ne vess el! Dobj a tűzre!
Fakassz lelkedből számomra űrt,
hagyd el a legszebb álmaidat
ha lényed a semmiből menekült.

Kész, ennyi. A létezés kiált;
Neked van, nekem semmi még.
Csak reszket egy apró kis bogár,
mert ijedten látja, hogy jön a vég.

Fáradtan, csüggedten csepeg
az olvadt jégcsap az ereszről -
Unja, fázik és elhiszi, hogy
hamis a hír a tél felől.

Köves utcán rázkódik a csend,
kitekint egy percre a körútra,
megemel egy ballagó kalapot:
s ráköszön a léhűtő, az utca.

0 megjegyzés :

Megjegyzés küldése

:) :)) ;(( :-) =)) ;( ;-( :d :-d @-) :p :o :>) (o) [-( :-? (p) :-s (m) 8-) :-t :-b b-( :-# =p~ $-) (b) (f) x-) (k) (h) (c) cheer
Click to see the code!
To insert emoticon you must added at least one space before the code.