Gere Irén: Játszunk...

Játszunk.
mesélőset,
szomorkásat,
nevetőset.
vissza tekintünk
a múltba,
mint mély,
sötét kútba,
hova filléreket
dobtunk
reménykedve,
jövőt keresve.
játszunk.
hazudósat,
múlt-tagadósat,
kiszínezőset,
megszépítőset
pironkodva,
szemlesütve,
szívünk mélyén
mégis tudva,
mikor melyik
állomáson
nem szálltunk
fel épp' időben!
Szégyenünket
önmagunktól
is takarva
játszunk
bölcset,
mindentudót,
jövőlátót,
igazmondót
érdek nélkül
is szeretőt,
elnyomott
világ-megváltót.
...
közben lelkünk,
mint mimóza
ma is, mint rég...
nem találunk
soha békét,
várunk, mint
a gyermek várja
tág szemmel
a mese végét...