Gere Irén: Lelkem olykor...















Lelkem olykor néma, csüggeteg,
máskor viharként tombol, kavarog,
józan és őrült pillanataim
hatalmas malomkövei között
vergődnek át  a  nappalok.
Tehetség,  tehetetlenség,
szilaj vágy, gyilkos félelem -
szívem buja,  zöld faágán
egyként  megterem!
Cimborám a vigyori  Ördög,
barátaim  az  angyalok,
kezembe szelídülne
szomorú
éjen  a  rojtos csillagok.
- - -
Lelkem olykor jámbor, gyermeteg,
máskor gőgös és bátor akarnok,
nem  vagyok  mégsem szolga
és  nem tudok lenni zsarnok!

0 megjegyzés :

Megjegyzés küldése