Lelkem olykor néma, csüggeteg,
máskor viharként tombol, kavarog,
józan és őrült pillanataim
hatalmas malomkövei között
vergődnek át a nappalok.
Tehetség, tehetetlenség,
szilaj vágy, gyilkos félelem -
szívem buja, zöld faágán
egyként megterem!
Cimborám a vigyori Ördög,
barátaim az angyalok,
kezembe szelídülne
szomorú
éjen a rojtos csillagok.
- - -
Lelkem olykor jámbor, gyermeteg,
máskor gőgös és bátor akarnok,
nem vagyok mégsem szolga
és nem tudok lenni zsarnok!
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése