gyermekkorom rég
néma már,
nem mesél
köröttem az
az őszi kertben
csupán
száraz avart
hord a szél,
mégis néhány
pillanatra olykor
elszáll a gond,
mikor egy
földkupac morzsái
közül vaksi
szemével rám
kacsint a
kis vakond.
(nincs kék nadrágja,
nincs kis autója)
egyetlen pillanat
csupán és eltűnik
hűlt helyénél
kajla vizslám
még üldögél kicsit
s nagy vadászatokról
álmodik...
míg ő már
ki tudja merre
halad a föld alatt...
én meg csak tűnődöm
egyre, vajon
mily nyomot hagyott
benne a tapasztalat,
hogy velem
találkozhatott...?
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése