Nem találsz rám!
egy árnyék vagyok
csupán a falon,
az utca kövén,
a rét füvén,
a part homokján.
nem léphetsz rám!
egy fatörzsre vetődök
éppen, a mesék
erdejében.
feketén vigyorgok
rád hófehérben.
hiába keresnél,
a Napba néztem,
megvakultam éppen,
már csak árnyékként
létezem, a nyomodban
járok, - ne takard el
a Napot, ez határozza
meg életem, mit sivár
létem hagyott, mely
lényegem megmaradt
mása csupán, de ha
engeded, még leülhetek
melléd néha egy-egy
nyári délután...!
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése