Molnár József: Bál-aton-i haikuk II.

Szörfdeszkán száguld
feneketlen mélységek
felé múlt idő.

Felhő-szellemek
víz-kristály kézzel fednek
szél-fújta napot.


Ébenfa-árnyék
nyújtózik hiába a
délután után.


Vitorlás fecskék
felhőkre kifeszülve
utódra lesnek.


Egy fékje vesztett
motorcsónak nekivág
a végtelennek.


A fűvilágban
határidőre várost
emel hangyakéz.