Pucéran ülsz, tüzes vizedben úszva,
beláthatatlan autósorod,
a bokrok kókadt árnyékát fogod,
néhány lépés szabad, fekszel az útra.
A gázpedál ma centit sem kopott,
vad végtelenbe seperve az utca,
bár hajítana szigonyként parittya,
tű-perc, a drága pénz órát lopott.
Hívod a sárga mellényes kék angyalt,
üzen, ma nem ér rá, küld szerelőt,
ki szabadítja ki a jó erőt?
Tarkára süt a nap, s mi fagyos arccal
szívjuk a füstöt hegymászók elől,
e kábulattól játszunk nevetőn.
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése