Te már fiatalon is öreg
voltál,
s most öregen is fiatal,
legyőzted éveid súlyát,
s ha küldenének ravatalt,
akkor is életben
maradnál.
Bár minden elmúlik, s a
szép is átnemesül
valami megfoghatatlan
adássá, amit észre sem
veszünk,
a Te örök fiatalságod
nem e testben kezdődött.
Most hallom, fújja a szél
is, a kellemes lányokat
nézve, lecserélnéd
tested, melyet, túl a
húsz év felett, úszással
konzerválsz itt, a váci
fénykörök alatt.
Félek, lassú ébredéssel
belenősz szívembe, és
hiányozni kezd majd
anekdotázó nevetésed,
amelytől mi könnyezünk
a mosolyok forrásánál,
te meg az édesen is
fanyar bortól, mely
ereidben az erőt erdőzi.
Most még látlak, majd
hirtelen ötlettől indítva
beleugrasz a medence
mélységeibe, ahogy
egykor a költészet
folyójába…
Még látom távolodó
szellemed, ahogy
visszatérsz,
még látom közeledő
szellemed, ahogy
távolodsz.
Mindegy, minek nevezzük
a barátságot.
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése