Molnár József: Papír-folyók 13.

Hallgatag eső mossa a
hajnal járdáit.
Csúszós csiga-utat
találni csak.
Eldőlni kész fák
lerázzák ócska
álmainkat,
leveleiket,
kitépett gyökereikkel
szaladni készek.

Egyhangúan süppedünk
sár-lehetőségeink
mocsarába,
kivezető út sehol,
csak a csend van
kikövezve
az áttelelő
madárhangig.

************************

Már az üvöltéseket sem
számolom. Döglötten
jönnek, mint a
behavazott utak.
Kiszakadt
torokhangjaikkal belém
marnak,
fásultan hagyom.
Talán örülök is nekik,
arcomban fagyott
mosolyom.
Miközben sírok,
befelé nevetve,
az égő falvak szépséges
legelőin állva.
Már nem is számolom,
hányadik
hajnal-hasadásra
várva.