Molnár József: Papír-folyók 12.

Fejsze-csattogtató ősz.
Hideg-formázott
levelek.
Gúnyosan nevető szél
villogtatja metszőfogát,
belemarva a
csendbe.
Tovább kígyózik.

Szemben a tegnapi nap,
soványan, beesett
szemgödrében taknyos
idő, fiatalon, flegmán.
Majd te is megöregszel,
Fiam, szól halkuló hangon
a faforgács, miközben
hiába kapaszkodik.

**************************

Mélybe zuhan az énekes-
madár hajnal.
Hallgatnak ködbe zárt
ékkövei a fénynek.
Türelmük rózsa, hamvas-
szirom jövő.

***************************

Ma csak az elmúlást
látom.
Bokrokra tapadt
levélszirom,
halként tátogó idő.
Ember-virágok sóhaja.
Apró ponttá gyúrt
napokat görgetünk
szkarabeusz bogár
módra.