Ma szelíd vagy! - fogják
a farkasra, ki nem tud
mit kezdeni könnyeivel,
úgy meghatódik,
miközben
legszívesebben
tépné a bőrt,
marcangolná a húst,
mert már annyira
szenved szelídségében az
éhségtől, hogy
felfalná a feje fölött
vidáman vigyorgó
napot is,
ha ehető lenne.
De nem az!
Nagyra tátott
állkapcsának
meg kell
elégednie
farának
csapódó légy
lágy zenéjével?,
vagy
reménykedhet,
ez az őrjítő
zümmögés
egyszer csak
véget ér, s akkor…
Gőzölgő emlékképek
zsongják körül,
kábult agyvelőjébe
marva eszébe juttatják
múltkori vacsoráját, melyet
meg kellett osztania
a kéretlenül megérkező
dögkeselyűkkel és
társaikkal.
-------------------------
Elzavarták, s
azóta az ember körül ólálkodik.
Alkalmas pillanatra várva,
amikor lecsaphat,
megtömve aszott bendőjét.
Mindegy mivel, lehet
elefánt is.
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése