Molnár József: Vizsga előtt

Vonat-nyikorgó reggel…
Rabolt dombok remegése
futtat vadat.

Röghöz kötötten
magyaráz az idő.
Nem értem.
Csak később esik le
az állam.


Jó helyem kitölteném
még – egyszer.
Reinkarnáció., majd
jön egy új náció…


Csapok a saját
tenyerembe.


Betegség remegteti a
fákat. Fényt-hullató
Ősz jön.
Szív-levelek
betakarják a földet.


Görbe botra
támaszkodik éveink
juhásza. Több lett, s
mégis kevesebb.


Viharfelhők etetnek.
Dárda-jég kopog,
elveszett eb morog,
bábokat dönt fejetlen.


Ma az árnyékok is
lemaradnak,
harangot húz a
rabos-holnap.


Szabadsága lesz a
kínnak, közelebb
jönnek a halottak.