Molnár József: Szemében fekete hattyú




















Ül az elmúlás bokrában,
szemében fekete hattyú,
markol az érkező csendbe.


Olaj-barna évek
sikolyát súgják
a földre hajolt fák.

Felcihelődik, elindul,
mint akire várnak.

A gémes-kutas égben
szemét-ként a remény.
Még ég a szív-gyújtotta
perc-ölelés.


Már az átkok se fognak.

Kísértet üvölt
az évgyűrűk
szorításában.
Egy néma hegedű
rázendít a domboldalt
űző széllel.

Tulipántos ládában a
múlt,
örökét tudatlan
rablók mérik.

Csak a vizet nem
kérdi senki,
pedig ő halkan,
mint az eső-dob zápor,
pergeti bűneink.

Megérkezik, a hű eb-
Isten a kapuban várja.
Elmegy mellette,
miután belé rúg.

0 megjegyzés :

Megjegyzés küldése