Mese, valóság? Film, élet? Ez a bejegyzés egy barátnőm kapcsán íródott, ennek tudható be a nagyon személyes hangvétel. Azért remélem így is tetszik majd, még ha nyers is.
Ó, hát ma ilyen ihletett napom van, mert rossz a kedvem, hosszú napom volt, és idegesítenek az emberek. Legalábbis a nagy részük. Gondolkoztál már azon, hogy mi az, ami miatt megfog egy film, ami miatt nem tudsz elszakadni egy sorozattól, ami miatt nem tudsz letenni egy könyvet, ami miatt egy álom hatása alatt állsz napokig, vagy ami miatt mi nők bizonyos jelenteken elsírjuk magunkat?Nem tudod, mi? Na ma majd én megmondom a frankót, mert ilyen hosszú napok után, ilyen hülyeségek jutnak eszembe, amikkel úgy érzem foglalkoznom kell. Egy valami érinti meg az embert és ezt a filmrendezők, a producerek mind jól tudják. Az, hogy a büdös életbe soha nem fog megtörténni veled még hasonló sem. Kiábrándító? Lehet. De néha ezzel is szembe kell nézni. Ott áll a főhősfiú, meg a főhőslány és van pár szép csöpögősfájdalmas mondat, meg van egy kis puszipuszi és te anyám ott ülsz egy nagy doboz előtt és sírsz mint egy kisovis. Miért sírsz? Mert a fejedben nem az történik, amit a szemed lát. A fejedben ott állsz te, meg a kis szerelmed, meg elhangzanak azok a bizonyos mondatok, amiket jajjdenagyon szeretnél, hogy mondjanak neked és van egy szenvedélyes csók, ahol frissen mosott és szögegyenes a hajad még zuhogó esőben is és ahol az ajkak a megfelelő szögben érintkeznek és mindig tökéletes a rúzsod. Aztán az agyad rájön, hogy veled ilyen az életbe soha nem fog történni, hogy tele vagy gondokkal, hogy ma is elfeküdted azt a három száll hajad, hogy nem hogy a pasid, de senki nem súg a füledbe "olyan" szavakat és hogy miután megcsókolsz valakit a rúzsod a száján marad amitől nevetségesen bénán néz ki. Jóhogy bőgsz anyám. Én is sírnék. Ha a lehetetlen a mérce, kudarcra vagy ítélve.Tudod, van valami rémes dolog a valóságban, amivel mindenki szembesül. Valós. Ez pedig rohadt unalmas tud ám lenni... mert nincs tökhintó, ami elvisz a bálba és nincs herceg, aki utánad viszi a cipődet, ha nem adsz cserébe valamit. A valóságban el sem hagyod a cipődet, mert el sem jutsz a bálba és tulajdonképpen cipőd sincs, csak fapapucsod, amit ugyan elhagyhatsz, de akkor garantáltan lefagy a lábad télen. A valóság tele van bizar dolgokkal, például, hogy ha nem pihentető az éjszakád, gyűrötten ébredsz és garantáltan kócos lesz a hajad, vagy ha esőben mászkálsz, lefolyik a sminked. A valóság tele van játszmákkal, ahol a herceg más lábára adja a cipődet, mert lusta megkeresni téged és mert ugyanazt kapja egy sarokkal közelebb. Viszont ha valami szerencsétlen, aki maximum az udvaribolond megtalál a cipőddel, elküldöd a büdös francba, mert unatkozni fogsz, mert nem kapsz annyi eseményt, mint a filmben, vagy amennyit a fantáziádban kapnál a hercegtől, aki még mindig beéri más lábával... De legalább tudod mire számíthatsz. Ez nem valami negatív, lehúzó dolog. Ez csupán valós.Távol álljon tőlem, hogy azt sugalljam ne álmodj nagyot. De álmodozz, vágyj messze és tegyél is érte, hogy megvalósuljon. Viszont azt ne várd, hogy mindig történik valami eget rengető. Az élet az apró dolgok megélése. Persze vannak pörgősebb, eseménydúsabb hetek, de amíg a nyugalmat unalmasnak látod,semmit nem értesz.
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése