.jpg)
Szomorú szemedből
félénken ébredt a reggel,
szürke volt, ködös és csendes.
Lépteid a föld elnyelte.
Megnyílt az ég, és
szó nélkül magamra hagytál,
anyám.
Markovic Radmila: Örökre
Markovic Radmila: Örökre
Related Post
Markovic Radmila: Most
Tegnapba olvadt mostvagy mostba bújt tegnapa holnap a jövő titkaami egyszer-egy alaponma lesz a
Markovic Radmila: Két kezem
Szorosan tartom a kezemben,mindég tudtam, vagy reméltemvidám mosoly lesz arcom d
Ruder Jana: Mintha...Ma fényes a szélködkergető dalt penget a réten -diófára vetül egy árnyék,mintha ott állnék éppen...
Ruder Jana: Mindig...Mindig, amíg a sorsod útján járszle nem vetett hegekkel teszed.Eléd görgetett rögöket átmászods ami
Mátay Melinda Mária: Vannak napok ….Vannak napok,amikor……már nem számít,hogy féltünk.Vannak napok, amikor….Te jössz.
Radnai István: Gyámságanyátlan sárga évszakmint a fű már késő ősszeltemetők domborultakdurva hantok minden ősselmit gyomr
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése
(
Atom
)
;-( Így történt... Gratulálok a versedhez Milácska, eltalálta a szívemet!
VálaszTörlésAki szó nélkül távozik, úgy hiszem, kímélni akarja a hátrahagyottat... Szép versed megérintett, kedves Mila!
VálaszTörlésMilyen mély fájdalmat takar a néhány sor! Nagyon megértem!
VálaszTörlésVigasztalást! Szabolcs
Kedves Szabolcs, köszönöm szép szavaidat.
VálaszTörlésSzeretettel: Mila
Pár sorban ott lüktet szeretet, fájdalom, hiány. Nagyon szíven talált/ál/.
VálaszTörlésKöszönöm szépen szívből jövő szavaidat drága Zsanett
VálaszTörlésszeretettel: Mila
Kedves Francis, örömmel látlak versemnél, és köszönöm szép hozzászólásod.
VálaszTörlésSzeretettel: Mila
Drága Éva,
VálaszTörlésakit elveszítünk örökre, annak hiánya örökre megmarad, akár hány éves is az ember.
Puszillak: Mila