Mátay Melinda Mária: Elbocsátó cetli-üzenetAz A.E. kötetbőlegy cetli kandikál:’86, karácsony,Ó, de mily messze már!Habozok: tartsam még?Tegyem
Tomor Gábor: Miért...Miért e harcok?-- faggatóznak egyesek.Miért a vívás, a dühök,értolulások?Pártcsaládi zűr:szakadásra
Tomor Gábor: KívánságÚjabb év, újabb húsvét.Szeretném, ha lenne még.Vagy csalóka ez a kérés?Tavaszodásból sosem elég.Úja
Tomor Gábor: RáérősMormol a föld, mintha hívna.Az őshaza ő –mintha várna.De nem sietek –a föld rám várhat.A kép a
Blank Judit: TengerkékÓlomlábakon járnak az évek,Sáros bakancsok szívemre lépnek.És a kék madár, oly messzire száll,Elnye
Tomor Gábor: ÁlszentRám néz, mosolyog,nem az ész áll emögött.Remélő tünet ez --szeretné, ha szeretnék.Nem megjátszott e
Az irigység, a sors büntetése, hogy ami van, annak se tudjon örülni felhőtlenül az irigykedő.
VálaszTörlésEz a tulajdonság, valahol megkeseríti az irigy életét, ami emberi jellemző - mint fajtajelleg, és nem képes észrevenni, hogy ennek a tettének ára van.
Igen tanulságos verset írtál Gábor.
gyuri
Frappáns megjegyzésed ez, Gyuri: bünteti a sors az irigyet. Például azt, aki minden lenne, pedig minden nem lehet.
VálaszTörlésÖrültem találó hozzászólásodnak! :)
Tetszett. A lustaságon kívül az irigység az egészség másik fele. :) Üdv: Robi
VálaszTörlésNa igen, ezek eléggé jól passzolnak egymáshoz. Csak ne lennének ugye mindenféle melléktünetei ennek az egészségnek... ;((
TörlésJólesett, hogy vidámítottál, Robi! :)
Milyen igaz a versed. Az irigység az irigy örömét is elveszi, és nem képes saját jólétét élvezni. Sőt... azon van, hogy a szegényebbtől elvegye amije van, s önmagát gazdagítsa vele. Nem vagyok ám gonosz, de az ilyen meg is érdemli a sorsát... :)
VálaszTörlésEzt a megjegyzést eltávolította a szerző.
TörlésAzért nem rossz arra gondolni, hogy miközben a mohóságtól éhesen áhítják más tulajdonságait, javát, stílusát (ha már irodalmi téren mozgunk), aközben legalább szenvednek például a "nekem úgy nem megy" érzésétől is. Nem értik az irigyek, hogy saját igazi képességeikre kellene rátalálniuk, s akkor talán elkerülnék a sorsnak a Gyuri által megfogalmazott büntetését. @-)
TörlésÉletünk kísérője szerintem,és úgy igaz, ahogy írta Gyuri is, szenvedhet is az irigy ember, neki soha semmi , senki nem elég, emiatt szorong, bűnhődik. Üdv., Hajnalka
VálaszTörlésAz ember hajlamos azt hinni, hogy aki irigy (is), sokkal könnyedebben veszi a "hiányait", mint gondolnánk. Hogy: ugyan, nem emésztik őt ezek a dolgok különösebben, nem szorong egyáltalán. Pedig de.
TörlésÖrültem megerősítő hozzászólásodnak, kedves Hajnalka. :)