Az irigység, a sors büntetése, hogy ami van, annak se tudjon örülni felhőtlenül az irigykedő. Ez a tulajdonság, valahol megkeseríti az irigy életét, ami emberi jellemző - mint fajtajelleg, és nem képes észrevenni, hogy ennek a tettének ára van. Igen tanulságos verset írtál Gábor. gyuri
Na igen, ezek eléggé jól passzolnak egymáshoz. Csak ne lennének ugye mindenféle melléktünetei ennek az egészségnek... Jólesett, hogy vidámítottál, Robi!
Milyen igaz a versed. Az irigység az irigy örömét is elveszi, és nem képes saját jólétét élvezni. Sőt... azon van, hogy a szegényebbtől elvegye amije van, s önmagát gazdagítsa vele. Nem vagyok ám gonosz, de az ilyen meg is érdemli a sorsát...
Azért nem rossz arra gondolni, hogy miközben a mohóságtól éhesen áhítják más tulajdonságait, javát, stílusát (ha már irodalmi téren mozgunk), aközben legalább szenvednek például a "nekem úgy nem megy" érzésétől is. Nem értik az irigyek, hogy saját igazi képességeikre kellene rátalálniuk, s akkor talán elkerülnék a sorsnak a Gyuri által megfogalmazott büntetését.
Életünk kísérője szerintem,és úgy igaz, ahogy írta Gyuri is, szenvedhet is az irigy ember, neki soha semmi , senki nem elég, emiatt szorong, bűnhődik. Üdv., Hajnalka
Az ember hajlamos azt hinni, hogy aki irigy (is), sokkal könnyedebben veszi a "hiányait", mint gondolnánk. Hogy: ugyan, nem emésztik őt ezek a dolgok különösebben, nem szorong egyáltalán. Pedig de. Örültem megerősítő hozzászólásodnak, kedves Hajnalka.
Az irigység, a sors büntetése, hogy ami van, annak se tudjon örülni felhőtlenül az irigykedő.
VálaszTörlésEz a tulajdonság, valahol megkeseríti az irigy életét, ami emberi jellemző - mint fajtajelleg, és nem képes észrevenni, hogy ennek a tettének ára van.
Igen tanulságos verset írtál Gábor.
gyuri
Frappáns megjegyzésed ez, Gyuri: bünteti a sors az irigyet. Például azt, aki minden lenne, pedig minden nem lehet.
VálaszTörlésÖrültem találó hozzászólásodnak!
Tetszett. A lustaságon kívül az irigység az egészség másik fele.
Üdv: Robi
VálaszTörlésNa igen, ezek eléggé jól passzolnak egymáshoz. Csak ne lennének ugye mindenféle melléktünetei ennek az egészségnek...
TörlésJólesett, hogy vidámítottál, Robi!
Milyen igaz a versed. Az irigység az irigy örömét is elveszi, és nem képes saját jólétét élvezni. Sőt... azon van, hogy a szegényebbtől elvegye amije van, s önmagát gazdagítsa vele. Nem vagyok ám gonosz, de az ilyen meg is érdemli a sorsát...
VálaszTörlésEzt a megjegyzést eltávolította a szerző.
TörlésAzért nem rossz arra gondolni, hogy miközben a mohóságtól éhesen áhítják más tulajdonságait, javát, stílusát (ha már irodalmi téren mozgunk), aközben legalább szenvednek például a "nekem úgy nem megy" érzésétől is. Nem értik az irigyek, hogy saját igazi képességeikre kellene rátalálniuk, s akkor talán elkerülnék a sorsnak a Gyuri által megfogalmazott büntetését.
TörlésÉletünk kísérője szerintem,és úgy igaz, ahogy írta Gyuri is, szenvedhet is az irigy ember, neki soha semmi , senki nem elég, emiatt szorong, bűnhődik. Üdv., Hajnalka
VálaszTörlésAz ember hajlamos azt hinni, hogy aki irigy (is), sokkal könnyedebben veszi a "hiányait", mint gondolnánk. Hogy: ugyan, nem emésztik őt ezek a dolgok különösebben, nem szorong egyáltalán. Pedig de.
TörlésÖrültem megerősítő hozzászólásodnak, kedves Hajnalka.
Click to see the code!
To insert emoticon you must added at least one space before the code.