Csörgits Kinga: Függöny mögött suttogott szavak

Megtörténik. Az űzött vad egy pillanatra megáll, felemeli fejét és a vadász szemébe néz. Tekintete könyörög. Nem. Nem az életéért. Hanem, hogy mindig így legyen. A csodaszarvas nimbusza súlyos teher. Aranyló szőrét, csodás alakját és féktelenül vad, kecses mozdulatait a vándor csak messziről pillantja, és rákiált: „Igen. Neked jó.” És valóban. És mégsem. Az űzött vad betörhetetlen. Szabad. Végtelen mezőkön szökell végig… szinte repül. De ez a világ korlátok közé szorítja törékeny testét. Vér és csont börtönébe zárva zengi meséit a repülésről. A lelke pedig szüntelen elvágyik oda ahol a tengermorajlás elnyomja a lélek zúgását.   

… Érintése nyomán valami megváltozott. Kaput láttam. Kaput láttam és beléptem rajta. Amit odaát láttam, eltorzította a lelkem. Lakat alá zárta. Sikolyom elhalt, mielőtt bárki meghallhatta volna. Kénytelen néma maradtam. Így váltam csodaszarvassá. Aki örökké menekül, akit senki sem érint.

Azóta ebben a világban élek, lehunyt szemmel. Illékony felhőkre festettem életem főművét. Tudattalanul, önkéntelenül. Az erős, intenzív színeket megolvasztotta a napfény. Kifakultak. Elfáradtak. Átlényegültek. Átváltozásom zarándokútra kényszerített. Hányszor tekintettem az égre utam során! A színekbe rejtett óráim kémleltem. Vajon mennyi van még hátra? Meddig kell még várnom? 

A zarándoklat véget ért. Ide vezetett. Ebbe a pillanatba, ahol lelkem kielégült anélkül, hogy testem egyetlen rezdülésébe kapaszkodott volna. Kielégült, úgy ahogy azt egyszer egy kislány testébe zárva megálmodta, majd halkan, alig észrevehetően a csillagos éjszakába suttogta. A lelkem jóllakott. Gyönyörittas csendes. 

Mindvégig ide tartottam. Ő pedig tudta ezt. És térképet adott a kezembe hogy el ne tévedjek a létezés útvesztőjében. Hogy semmi se vonhassa el a figyelmem a lényegről. Amíg a tökéletes útitárs el nem hozza nekem a tökéletes pillanatot. Amikor a fájdalom és a félelem belém költözik. Szétárad, egyre mélyebbre hatol, majd gyönyörré szelídül bennem. Ott találkozom vele… Ahol én magam is gyönyörré változom. 

Most még nem pillanthatom. Nem érinthetem. Még nem. Függöny választ el tőle. Egy másik világból hallom a hangját. Kristálytisztán, élesen pergő szavak egymásutánja.