Tomor Gábor: Min nevettek akkor?

Hangulatfestő, múltidéző műsort hallhattunk a rádióban a múltkoriban. Hallhatta, aki hallgatta. További pontosítás: a múltkoriban sem éppen mostanában volt: jó pár év eltelt azóta. Felidézésére a forradalom és szabadságharc hatvanadik évfordulója kínál alkalmat.

A műsor címét hallván – Nevető ’56 – érthető a pillanatnyi meghökkenés; nem véletlenül kezdődött az adás a témaválasztás magyarázatával. Mert lehet-e a hat évtizede történtek időszakáról a tiszteletlenség vádját elkerülve, mulatságos percekben szólni?

Mécs Imre országgyűlési képviselő szakszerű magyarázatot adott: örömünnep volt október 23-a, később gyászos s még gyászosabb napok következtek, de a legmélyebb infernóban is segített a vidámság. A megpróbáltatások közepette, a börtönben s később is a viccelődésekkel, a rengeteg mókával lehetett védekezni, az életerőt megőrizni. 

Az emlékezők (közülük sokan már nem élnek) aztán számos történettel szolgáltak. Mécs Mónika elmondta: a papa „meséi” hatására aszerint tesztelte a felnőtteket, hogy voltak-e börtönben. Margitai Ági színművésznő nevezetes előadásukról szólt, mely közben végig behallatszottak a lövések. Obersovszky Gyula újságíró, egykori halálraítélt nem mulasztotta el megemlíteni, ő ekkor már a revizionisták „kinevezett” vezére volt, bár nem is sejtette, hogy eme irányzat mit is jelent. Makk Károly filmrendező a Sztálin-szobor ledöntéséről szólt úgy: annyi boldog embert, mint ott, akkor, azóta kevésszer látott. 

Jellemzően sok szó esett egyébként erről az eseményről, hiszen annyi mindent lehetett töményen érzékeltetni vele.

Idézték például a színész Pécsi Sándort, aki kuriózumként hazamenekítette Zsugás Vili (Joszif V. Dzsugasvili = Sztálin) szobrának jobb kezét. Anekdota szólt arról az illetőről, aki – mivel a többiek nemtetszését kiváltva túl nagy darabot vágott le a bronzból – azzal vágta ki magát: „Brigádnak lesz!” Karátson Gábor festőművész, író, gondolkodó, Duna-körös stb. szerint sokan kiabálták is a szobornak: „Tartsd magad, Jóska!” (Mert ugye, bármennyire erős, meg diktátor is, de akkor nagyon egyedül volt, magányosan…)

Sorjáztak a viccek, sztorik, érdekességek. Nagy Mihály agrármérnök (hat év börtönre ítélték el, három és fél év letöltése után amnesztiával szabadult) például a harcok időszakában bekéredzkedő, illemtudó gyerekekről szólt: „Néni, kérem, ha szépen letöröljük a lábunkat, és nem beszélünk csúnyán, lőhetünk az ablakból?” És mit írt a későbbi években leckefüzetébe Móricka? „A ferencvárosi vásott kölykök benzines palackokat dobáltak a békésen lövöldöző szovjet tankokra.”

Értelemszerűen jelentékeny szerephez jutottak a műsorban a smasszerek is, így abban a történetben, amikor a zárkalakó kioktatja őrzőjét: „a foglár nem azért van itt, hogy kötekedjen, hanem, hogy kiszolgáljon”… Na persze, nem ez volt az a humanista fegyőr, aki figyelmeztette a foglyokat: „Vigyázzanak, mert ordítani fogok!”

„Kicsi az ország, sok a katona…” A konszolidálódott helyzetben, jóval később írt, no de még jó ideig előadhatatlan dallal búcsúzott az egyórás Kabaré szeparé, Nevető ’56.

A szerkesztő műsorvezető Fábry Sándor (azóta sok show gazdája) egyéniségéből is fakadóan lendületes előadást hozott létre.

A karikatúra a Ludas Matyi egyik 1956-os számából való.