Csörgits Kinga: Illat

Illatok kavarognak bennem. Egymásnak feszülnek, összeolvadnak, majd külön utakon áradnak szét bennem. Fürdöm bennük. Legyen ez az illatok nyara. A balett óra illata. A szabadtánc illata. Az anyaság illata. A jóga illata. A meditáció illata. A vágy illata. A cigaretta illata. A kávé, a vörösbor illata. Az asztali ima illata. Az alkotás illata. A forró nyári napsütés illata. A múlt illata. A jelen illata. A jövő illata. A virágzó nőiségem illata. A férfi illata… Az elengedés, a várakozás újraszülte a lelkem. Kopognak. Gyere! Nyiss be, ronts rám! Ha eddig eljutottál, a legjobb helyen vagy, hogy változz, hogy tükörbe nézz. Megfogom a kezed, mert így akarod. Anyaszült meztelenre vetkőztetlek, azt mondom ugorj, és zuhanás közben engedj el mindent. Engedd el a félelmet, a fájdalmat, a haragot. Mindent, amit eddig elfojtottál élj meg szabadon. Mondd ki, üvöltsd bele a világba. Hagyd, hogy köréd fonjam magam, hunyd le a szemed. Érintelek, csókollak. Ahogy az anya a gyermekét. Nő a szeretőjét. Mester a tanítványát. Beléd lehelem minden tudásom. Tér vagyok. Befogadhatatlan, áthidalhatatlan végletek között vibráló. De neked megjelenek. Mert így akarom.Legyen köztünk híd. Beléd sétálok, hogy magadba ránts. Vibrálok mindenen túl mindenáron. Védelem alatt vagyok. Már nem kell a tömeg. Elég, ha te értesz. Érzékelsz. Isten szajhája vagyok, boszorkány, paradoxonok szimfóniája, angyalok és ördögök titkos légyottjainak fattya. Mozdulok. Lassan. Nyisd ki a szemed. Készen vagy.Érints meg. Kéjesen. Fohászkodva. Szívd magadba az erőt. Érezd az illatát. Engedd, hogy a hatalmába kerítsen. Amit érzel, Istentől való. Ajándék az erőseknek. Cserébe mindenért, amit te úgy hívsz élet.