Kapolyi György: Kultúrrovat 2

Az opera és színművészet ismerete, élvezni tudása nincs ám ingyen!

A művek élvezetét meg kell tanulni.  Minél jobban sikerül feloldódni a műben, annál nagyobb élvezetet nyújt. 

Ezért használom annyit az élvezet és műszavakat, mert azon túl, hogy tenyérbe mászóan idegesítő szóismétlések, de az egyetlen, ami kellően kifejezi azt, amiről beszélek. 

Mikor Hamlet felordít, hogy „Egy országot egy lóért”… frenetikus hatást tud kelteni akárcsak Jágó - amikor megfolytja Euripidászt, pontosabban Euripidészt, akinek lányát, Kirkének hívták. 

Az afró amerikai Otelló, mikor Trafalgálról hazalovagolva megtudja, hogy Pinkerton egy disznó, aki úgy hagyta Csocsoszánt, nemes dühében száguldó lován vudu átkokat kiabál, és Pinkerton az alattomos, teljes gőzzel pucol el hajóján, hát ez akkora katarzis, mint mikor Orpheusz az alvilág rosszul világított folyosóin botorkálva elveszítette lantját. 

Hadész röhögésétől zengett az egész alvilág, az ott nyüzsgő gonoszok meggyanúsították, hogy direkt veszítette el, nehogy meg tudja találni Euridikét. 

Na és mikor seggbe rúgja a Lírt, mert nem illő, hogy valaki az anyjával szeretkezzen, ez a jelenet érdemben megvilágítja Polifémosz erkölcsi nagyságát, és a nézőt a jó erkölcsök betartására ösztönzi. 

Vannak kedves és nagyon megható művek is, például a Diótörőben, mikor Óz, táncol Dr.  Dulitl anyjával, a manók körbeállják őket a Rózsalovaggal, aki euforikus lelkesedésében Neptunt élteti… gyönyörű. 

Nekem a kedvenc darabom a Bohémélet, ahol a Mimi azt mondja kedvenc foteljében fuldokolva a tüdőbajtól, „Nincs a népnek kenyere, egyenek kalácsot”- és akkor megjelenik a hattyú a benne kapaszkodó hőssel, aki fene nagy kardjával megfenyegeti a Mimit, ne lopja el Mária Antoinette szavait. 

És a toronyária! Mikor a hős, aki tériszonya ellenére felmászik a toronyba és énekel, hát ez könnyeket csal a nézők szemébe. 

Aida győzelmi bevonulása is olyan, hogy a látvány székhez szögez. Mikor bevonulnak a harci elefántok, és a papnők kórusa énekli, hogy ”Hej danáré danáré - De beteg a cigányné” - és a muskátlis ablakokban álló nép önfeledten integet, és tojásokkal dobálja meg az ellentüntetőket, az valami annyira emberi, hogy el sem tudom mondani. 

Bár kicsit lehűti az a betét mikor Goethe Willi Királya kíséri a lován száguldó apát haldokló gyermekével ölében, és suttogva győzködi a szülőt tettének értelmetlenségéről, de a drámai feszültség szempontjából ez nagyon fontos. 

Még rengeteg példát tudnék felhozni annak magyarázataként, miért nagyon fontos a műveltség a lakosság hétköznapi gyakorlatában, de legyen ennyi is elég, mert ha csak a feltört újgazdagok oldaláról vizslatom a kérdést, hát csak az teszi hitelessé pénzét, akinek van mögöttes kultúrája is.  Mert ha kultúrája nagyon mögötte kullog, akkor nem is igazán látni a nagy távolság miatt, és a magafajtáján kívül nem is fogja látni senki, kevés ember jár távcsővel. 

Meg kell szoknia, hogy a zenekari árokból felpukkanó akkordok neki segítenek abban, hogy feltámadjon a varázslat. Elandalítani, amikor is csak annyit fog érezni az első felvonás végén, hogy töri a szék, fájnak a csontjai, amit a büfében áhított ácsorgás sem fog megoldani.  

Kép: Kapolyi György alkotása